23. Lily és Liam

itt az új rész ... bár a 4 komi megint csak nem jött össze... erre a részre lécci komizzatok vagy ha komizni nem akartok akkor a résznek az alján menjetek a "tetszik"-re (újítás a blogban) ... sajna 1 hétig nem lesz új rész mer elutazok ... a kövi részt hétfőn hozom....ne felejtsetek komizni és tetszikelnii  ... puszi Directionerek legyetek jók amíg nem vagyok :) * ♥

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Eleanor-nak sikerült lebeszélnie, arról hogy én is hazamenjek. Megvártuk, amíg Stella gépe felszáll majd visszamentünk a kocsihoz. Eleanor a könnyeket törölgette a szeméből. Én nem sírtam. Kezdem megszokni, hogy Stell mindig megy valahova és én búcsúzok tőle. Kezdhetem újra számolni a napokat. Majd El beindította a kocsiját. Ezúttal az irányt a fiúk háza felé vettük. 1 óra alatt értünk oda, mert dugóba keveredtünk. Iszonyú nagy csend csapta meg a fülem, ahogy az udvarukba értünk. Máskor mindig lehet hallani odabentről a hangos zenét vagy a kiabálást, ahogy veszekednek valami apróságon, vagy ahogy szivatják egymást. De ezúttal semmi ilyesmi nem volt. Bekopogtunk de, mintha nem is hallanák, pedig néma csend volt a házban. Majd bementünk. Láttunk az összes fiú ott volt a nappaliba kivéve Zayn-t. meglepően furcsa látvány volt ez. Senki nem szólalt meg. Csak maguk elé bámulva néztek meredten.

-Öhm. Sziasztok srácok!- köszönt Eleanor.

Louis ezt meghallva felkelt és üdvözölte szerelmét. Liam egy pillanatra felézett és észre is vett. Csak egy halvány mosolyt produkált felém és ismét lehajtott fejjel meredt. Niall volt a legfurcsább. Nem volt kaja a kezében. Ezt a látványt még szoknom kell. Egy kis néma csend után már kicsit több élet volt a házban. Mivel Liam nem nagyon figyelt rám úgy gondoltam felmegyek Zayn-hez. Baktattam fel az emeletre keresve Zayn szobáját. Odaérve a szobaajtó elé kopogtam majd egy halk „szabad”-ot hallottam és bementem.

-Szia Zayn. Jól vagy?- kérdeztem tőle.

-Voltam már jobban is.- és egy mosolyt erőltetett az arcára.

-Csak 4 nap.- erre csak bólintott és elindult felém. Együtt indultunk le a többiekhez.

Amikor leértünk szinte mindenki minket nézett. Őrültek hogy Zayn végre lejött az emeletről és viszonylag jobb a kedve. De Liam elég furcsán nézett ránk.

*Liam szemszöge*

Elég bunkó voltam, amikor Lily megérkezett. Nem is köszöntem, szinte alig néztem rá. Valahogy, azzal hogy Stell elment kicsit a jó kedvünk is visszaesett. Nem akartam így viselkedni vele. De ezt már nem tudom visszacsinálni. Aztán mikor épp erőt vettem magamon hogy odamegyek hozzá már nem volt sehol. Pár perccel később Zayn-el jött le az emeletről. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amit nem tudok megmagyarázni. Rég éreztem ugyanezt. Azt hiszem féltékeny, vagyok. De nem hibáztathatom Lily-t mert én voltam az, aki pár perccel ezelőtt nem foglalkozott vele. Én ezt nem bírom tovább. Nem bírom, ezt hogy csak kerülgetjük egymást. Ennél rosszabb érzés nincs is. Több mint barátság kevesebb, mint szerelem. Félénk léptekkel elindultam Lily felé. Óvatosan elkaptam a kezét és húztam magam után a teraszra. Az ajtót becsuktuk magunk után. Ő csak meglepődött arccal figyelt. Majd mikor tekintetünk összeért elkapta a fejét és elvörösödött.

-Ne haragudj hogy bunkó voltam.- kezdtem bele.

Erre nem válaszolt csak megölelt. A lábaim elkezdtek remegni. Mikor az ölelésünknek vége szakadt még mindig nagyon közel álltunk egymáshoz. Megint csak közeledtünk egymás felé, amikor az ajkunk összeért. Újra eltávolodtunk, majd megtörtem a csendet.

-Szeretlek!- vallottam be.

-Én is szeretlek!- adott egy puszit az arcomra.

Egy kicsit még beszélgettünk kint aztán kézen fogva visszamentünk a többiekhez. Louis már indult is felénk hogy tovább piszkáljon. Mielőtt bármit is mondott volna én megakadályoztam.

-Ne kezd megint.- néztünk össze, majd elnevettük magunk.

Kicsit oldódott a hangulat. Már Zayn-nek is viszonylag jobb kedve lett. Nagyon gyorsan elment az idő észre se vettük de már este fél 10 volt. így hát nagy szomorúságomra a lányoknak indulniuk kellett.

*Eleanor szemszöge*

Beültünk a kocsiba és indultunk haza. Furcsa így Stella nélkül. De szerencsére csak 4 napra ment el. Egy 5 perc után befejeztem a gondolkodást és rákérdeztem arra amire kíváncsiak vagyunk a srácokkal.

-Mi van veled és Liam-el?- húztam fel a szemöldököm.

-Hát az úgy történt...- nevette el a végét.

Ennyi bőven elég volt nekem. Na végre Liam talált magának egy normális barátnőt. És ami a legjobb az egészben, hogy Lily-t még talán jobban is bírom, mint Danielle-t, Liam előzőjét. Ahogy a piros lámpát kifogtuk, ránéztem Lily-re és láttam, hogy Stella telefonszámát nézegeti.

-Hívd fel!- adtam ki a parancsot mosolyogva. Lily-vel felnevettünk majd rányomott a hívás gombra. Hirtelen mindketten felkiáltunk jó hangosan.

-Stella visszajöjjél !!- erre a felszólításra a mellettünk álló autókból is felfigyeltek. Mi csak mégjobban nevettük.