20. Meglepetés

sziasztok Directionerek!!! úgy döntöttem megerőltetem magam a Pesti kiruccanás után és felteszem a kövi részt... hát itt is van .... köszi az előzőhöz a komikat...a következőt 4 komi után hozom.... komizzatok bátran hogy tudjam hogy tetszik-e (de nem csak azok akik eddig) .... és mielőtt elfelejteném itt egy szintén 1D-s blog  http://onedirectionstoryforeverr.blogspot.hu/ ... a legjobb b.nőm a szerkesztője .. olvassatok bele és komizzatok .. Jó Olvasást !! puszii :) *

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Zayn sms-e után elkezdtem készülődni. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Majd mikor ezekkel készen voltam nekiálltam ruhát keresni. Nem tudtam, mire készül ezért egy laza ruha mellett döntöttem. Elkészültem, de még mindig volt fél órám. Fogtam magam és az irányt El szobája felé vettem.

-Szia csajszi.- köszönt mikor meglátott a nyitott ajtónál állva.

Nem köszöntem, inkább egy puszit nyomtam az arcára.

-Tudod kik, turbékolnak a nappaliban?- tette fel nekem egy hülye kérdést.

-Találgathatok?- ennél a reakciómnál vágott egy tipikus: „hülye vagy Stella” fejet.- Vicc volt. Lily és Liam.

Erre csak bólogatott. Majd felugrott az ágyról és elkapta a kezem. Elindultunk a lépcső felé. Halk léptekkel elértünk a földszintet. Ott bekuporodtunk az egyik sarokba, hogy ne vegyenek minket észre, és onnan hallgattuk őket. Úgy 10 perce hallgatjuk ezt a kis turbékolást. Aztán csöngettek. Óvatosan visszaosontam a lépcsőhöz és elkezdtem hangosan trappolni. Liam-et és Lily-t nem különösebben érdekelte hogy csöngettek. Még Eleanor-nak is gond nélkül sikerült felszökni az emeletre.

-Majd én nyitom!- kiabáltam és ezzel már végleg megzavartam a szerelmeseket. Kinyitottam az ajtót és megláttam az én egyetlenemet.

-Szia Stell.- köszönt mielőtt bármit is tudtam volna mondani és megcsókolt.- Gyönyörű vagy.- ahogy ez az utóbbi mondat elhagyta a száját óvatosan megpörgetett.

-Te se panaszkodhatsz.- jelentettem ki.

-Mehetünk?

-Persze.- most kezdtem visszaeszmélni, hogy mit is beszélünk meg Zayn-el. A nagy hallgatózásba el is felejtettem.

A kocsihoz érve előhúzott a zsebéből egy sálat. Adott az arcomra egy puszit és bekötötte a szemem. Na ne ezt nem szeretem. Így csak kíváncsivá tett.

-Hova megyünk?- próbáltam kiszedni belőle.

-Majd meglátod.- ezzel tett engem még kíváncsibbá.

Hirtelen megálltunk. Zayn kiszállt és kisegített a kocsiból. A sálat még mindig rajtam volt. Aztán megint megálltunk. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok. Lassan levette a sálat.

 Szép látvány fogadott. Egy hídon voltunk. Nem szóltam csak csodálkozva néztem. Zayn hátulról megölelt. Kezdett sötétedni. Elkezdett húzni maga után. A kikötőig meg sem álltunk. Ott ismét csak szép látvány fogadott. Egy szépen kivilágított hajó. Zayn odavezettett egy asztalhoz, ami szépen meg volt terítve és leültünk.

-Hogy tetszik?- kérdezte félénken.

-Imádom...és téged is.- a lányeget a végére hagytam.

Megvacsoráztunk, és kicsit többet ittunk a kelleténél. Nem nagyon akartam hogy Zayn ilyen állapotba vezessen főleg úgy, hogy nemrég szerezte meg a jogsiját. Fogtunk egy taxit és visszamentünk hozzánk. Már elég késő volt, nem hallottam se Lily hangját se Eleanor-ét. Biztos már alszanak. A szobámba érve mindketten bedőltünk az ágyba és úgy aludtunk el. Hát igen, az a bizonyos álom manó. Sokkal jobb így aludni, hogy tudod, hogy az, akit szeretsz, itt van melletted.