40. Utazás, veszekedés, szívesség

sziasztok!!!.. sok várakozás után végre meghoztam az új részt... bár a 7 tetszik nem jött össze de remélem erre a részre összejön majd... tetszikeljetek és írjatok e-mailt----> niky.elias97@gmail.com  (kérdezhettek a bloggal és akármi mással kapcsolatban is)... puszii !! jó olvasást Directionerek !!! :P*

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

/10 perccel később/

Összeszedtem Eleanor-t a földről majd a kanapé felé vettük az irányt. Előkotortam a telefonom és kikerestem Kris számát. Rányomtam a hívás gombra. Kicsöng, kicsöng és végre felvette.

-Ezt még is, hogy gondoltad Kris? Hol a francba vagy?- kiabáltam a telefonba. Vártam a választ ér közben a hajamat tépkedtem. 

-Tudod te, hogy hol vagyok. Mindig ide szoktam jönni, ha valami bajom van.- mondta halálos nyugodtsággal. Összeszedtem a gondolataim.- Most le kell tennem. Ha anyáék hívnak találj ki valamit. Szia!- köszönt el.

-De… várj! Még mindig nem tudom, hogy hol va…- nyögdécseltem a telefonba de már nem hallotta mivel kinyomta. Ekkor Zayn lépett be az ajtón.

-Sziasztok!- köszönt hatalmas vigyorral.- Mi ez a gyászos hangulat?- folytatta még mindig vigyorogva. Majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Kris eltűnt.- válaszolt helyettem Lily. Ekkor már neki is elment a jó kedve. Kibújtam ölelő karjai közül és rohantam fel a szobámba. Előkaptam egy kisebb táskát és beleszórtam néhány fontosabb cuccot. Megnéztem, hogy mikor megy a legközelebbi gép Pestre és foglaltam jegyet. Szuper. Még van addig pár órám.

Majd kopogást hallottam. Megláttam az ajtóban Zayn komor arcát. Ránézett a táskára és egyből leesett neki hogy mi lesz most.

-Akkor hazamész?- kérdezte szomorú hangon. Puszit leheltem a szájára és bólogattam. Lefeküdt mellém az ágyra és szorosan magához ölelt. Vártuk hogy indulhassak végre a reptérre.

*Lily szemszöge*

Lassan 22:00. Stella gépe nemsokára indul. Búcsút vettünk tőle mind és indult is. Ahogy egyre távolodott tőlünk Zayn szeméből könnyek kezdtek hullani. Megveregettem a hátát és én csak mosolyogtam. Stellával állandóan csak búcsúzunk. Amikor azt hinnénk, hogy minden rendben akkor kell az egyikünknek elutaznia. Visszaindultunk a kocsikhoz közben a fiúkat elkapták a rajongók. Eleanor-ral félre álltunk, hogy végezhessék a dolgukat. Hamar végeztek és indultunk is haza. Liam-el a szobája felvettük az irányt. Megegyeztünk, hogy filmet nézünk. A Ted mellett döntöttünk. Elkezdtük nézni ekkor megcsörrent a telefonom. „Danielle”.

-Szia, bocsi most nem érek rá.- próbáltam magam kimenteni.

-Csak annyit akartam, hogy holnap találkozhatnánk. Eljöhetnél Stell-el a próbámra.- mondta el végül, hogy mit akar.

-Ez nem fog összejönni, mert Stella hazament.- közben egy pillantást vetettem Liam arcára, ami már szinte vörösödött az idegességtől.- Hossz, majd elmesélem.- és ezzel le is tettem.- Bocsi szerelmem.- mondtam majd megöleltem, de ő hidegen arrébb lökött.

-Mindig Danielle-val találkozol. Alig vagyunk együtt miatta.- mondta kiabálva.

-Holnap nem is találkozom vele.- védtem magam.

-Aha. Holnap.- duzzogott tovább.

-Nem hiszem el, hogy e képes vagy besértődni.- mondtam ezzel már én is kiabálva. Erre már nem válaszolt csak elgondolkozott.

Kirohantam a szobából és rácsaptam az ajtót. Leültem a nappaliba és vártam, hogy utánam jöjjön… de nem tette. Majd pár perccel később Niall-t vettem észre a konyhában matatva. Nem volt kedvem se vele se mással beszélgetni. Elindultam egyedül a sötét utcákon egyenesen vissza Eleanor-hoz.

*Stella szemszöge*

Nem tudom mennyi lehetett az idő, amikor leszálltam a gépről. Egyedül a repülőtéren a sok idegen között. Leültem egy padra és körbenéztem. Mily meglepő sehol egy ismerős. Mire is számítottam? Keresni kezdtem a telefonomba a nevek között. Bellát nem hívhatom, fel ő biztos lebuktatna, hogy itthon vagyok. Lily öccsét sem hívhatom fel (Benjamint) mert a szüleim így még hamarabb rájönnének. Kit hívjak fel? Nincs ötletem. Ekkor 2 személy is eszembe jutott. Az egyik Torrie volt az osztálytársam. Jobban mondva a volt osztálytársam. Ő ilyen későn nem venné fel a telefont, úgyhogy ez halott ötlet. „Akkor… nem… őt nem akarom felhívni.”- gondoltam magamban. De már késő volt. Az ujjam már a hívás gombot súrolta.

-Szia, Stella. Tudod te mennyi az idő?- szólt bele a vonal másik végén az a bizonyos hang.

-Szia Thom. Nem, nem tudom.- vágtam vissza.

-Mindegy is. Mi történt?- tapintott a lényegre egyből. Ezt utálom Thom-ban… mindig tudja hogy mi a bajom. Túl jól ismer.

-Hosszú lenne ezt telefonba. Figyelj, kérhetnék egy szívességet?- mondtam vékony hangon a számat harapdálva.

-Persze. Te bármit kérhetsz.- adta a választ.

-El tudnál értem jönni a reptérre?

-Persze. 15 perc és ott vagyok.

Erre a 15 percre kíváncsi leszek. Ő mindig elkésik. Thom nagyon jó barátom… talán az egyik legjobb fiú barátom és Lily volt pasija. És az is lehetséges, hogy régen nekem is tetszett. Na de ez már a múlt. Egy nagyon régi történet, amit már lezártam.

39. Erre nem számítottam

meghoztam az új részt... remélem tetszeni fog... sajnálom hogy ilyen sok idő után hoztam... a kövi rész 7 "tetszik" után hozom... Jó olvasást Directionerek!!!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Niall szemszöge* 

Harry bíztató szavaira lassan felálltam és a mellettünk lévő asztalhoz vettem az irányt. Mikor oda értem köszöntem és leültem Holly-val szemben. Egyből felismert és ahogy láttam örült is nekem.

*Harry szemszöge*

Fél füllel hallgatóztam, hogy miről beszélnek. A hallottak alapján nagyon örültek egymásnak. Jó volt látni, hogy végre Niall is boldog lehet. még egy fél óráig füleltem aztán meguntam. Eszembe jutott az ami Biancával történt. Pár könnycsepp szökött a szemembe. Megfogtam a kocsi kulcsot és elindultam haza. előtte még megveregettem Niall vállát és köszöntem Holly-nak. A kocsiban ülve elgondolkoztam. Félreálltam és előkaptam a telefonom. Kikerestem a nevét. Elkezdtem írni. Mikor befejeztem az üzenet írását megint csak elgondolkoztam. Végül arra jutottam, hogy nem küldöm el. Félredobtam a telefont és az irányt hazafelé vettem.

*Liam szemszöge*

Reggel elvégeztem a szokásos teendőimet majd felhívtam Lily-t. ezután lementem a srácokhoz a nappaliba. Csak Harry-t és Louis-t találtam ott.

-A többiek?- kérdeztem meglepődve majd körbenéztem a konyhában.

-Zayn Stellánál, Niall pedig az újdon sült barátnőével.- mondta Harry nevetve.

-Barátnője?- értetlenkedve néztem rájuk. ők csak bólogattak idétlenül. Hát jó.- Remélem nem felejtettétek el hogy 3 óra után…- nem fejeztem be a mondatot, mert félbe szakítottak.

-Igen tudjuk. 3óra után a tiéd a ház.- kacsintott rám Lou haverom. Megveregettem a hátát majd visszamentem a szobámba. Írtam a barátnőmnek hogy jöjjön át 3-ra és előkészítettem pár cuccot. Rengeteg dolgot kell még elintéznem, úgyhogy sietek.

*Stella szemszöge*

A telefonom csörgésére ébredtem. Egy SMS Zayn-től:

Jó reggelt hercegnőm!!! Találkoznom kellett a húgommal Doniya-val. Puszi kicsim. *Zayn

Ezt olvasva kipattantam az ágyból. Nagyon fáradt voltam még. Kómásan törölgetni kezdtem a szemeim. Lemásztam az emeletről és a konyhába mentem. Kris Lily és El épp reggeliztek. Lily a szokásosnál is jobb kedvű volt Kris pedig eléggé lehangolt.

-Jó reggelt!- mondtam majd leültem a konyha pulthoz.

-Reggelt!!- köszöntek egyszerre a lányok. Kris csak biccentett egyet és folytatta az evést. Ekkor már láttam, hogy valami nincs rendbe. Megreggeliztem én is majd elvégeztem a reggeli dolgaim. Miután mindennel kész voltam Lily jelent meg a szobám ajtajába.

-Hívott Danielle.- kezdett bele. Erre már felkaptam a fejem.- Találkozni akar… és szeretné, ha te is jönnél.

-Én? Minek menjek?- lepődtem meg teljesen. Ő csak bólogatott és vigyorgott. Lassan bele mentem majd indultunk is a parkba ahol Dani már várt minket.

/Parkban/

Dani egy padon ülve várt minket. Odabaktattunk hozzá. Mind kettőnket megölelt és elkezdtünk beszélgetni. Egész rendes volt velem is pedig egész eddig nem bírtam őt. Nem szabad első látásra megítélni valakit. Még vagy 1 órán át beszélgettünk majd elindultunk Lily-vel haza.

-Úgye hogy túlélted ezt a találkozást?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Nem kell viccelődni. Amúgy egész jófej csaj.- válaszoltam mosolyogva. Kis séta után haza is értünk. A kapun belépve hallottuk Eleanor és Louis hangját. Beléptünk az ajtón és El épp a padlóra esett a sírástól. Lou próbálta vigasztalni, de mind hiába.

-Te jó ég. Mi történt?- kérdeztünk az LB-mmel egyszerre. Kérdőn néztem rájuk, de El nem bírt beszélni. Ekkor Louis a nappali felé vette az irányt és felkapott egy cetlit. Megállt előttem és a kezembe nyomta azt. Felismertem a kézírást. Lassan végig futottam a szövegen majd elgondolkoztam:

Szia, nővérkém! Nemsokára szeptember és kezdődik a suli. Nem akarok haza menni és tudtam, ha itt maradok, akkor úgy is haza küldtél volna. Ezért inkább elmentem. Szerintem Tudod is hogy hova. Kérlek ne szólj anyuéknak hogy hol vagyok. *.*

A végén már az én szememből is könnyek csordogáltak. Nem sejtettem, hogy hova is mehetett. Nem egyszer volt már ilyen hogy eltűnt, de ilyen dolog miatt még soha nem ment el. Meg kell találnom mielőtt anyu, rájönne.

-Stella! Nagyon sajnálom! Azt mondtad, hogy vigyázzak rá és én nem figyeltem rá eléggé.- siránkozott tovább El. Letérdeltem hozzá és megöleltem.

-Nem a te hibád hisz én vagyok a nővére.- simogattam El hátát közben azon gondolkoztam, hogy hol lehet. Ekkor megcsörrent a telefonom.  A kijelzőre néztem. Nem mertem felvenni ezért inkább félredobtam azt. Elmerültem gondolataimban, de még mindig nem ugrott be hogy hova mehetett.