sziasztok!!!.. sok várakozás után végre meghoztam az új részt... bár a 7 tetszik nem jött össze de remélem erre a részre összejön majd... tetszikeljetek és írjatok e-mailt----> niky.elias97@gmail.com (kérdezhettek a bloggal és akármi mással kapcsolatban is)... puszii !! jó olvasást Directionerek !!! :P*
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/10 perccel
később/
Összeszedtem
Eleanor-t a földről majd a kanapé felé vettük az irányt. Előkotortam a
telefonom és kikerestem Kris számát. Rányomtam a hívás gombra. Kicsöng, kicsöng
és végre felvette.
-Ezt még is,
hogy gondoltad Kris? Hol a francba vagy?- kiabáltam a telefonba. Vártam a
választ ér közben a hajamat tépkedtem.
-Tudod te,
hogy hol vagyok. Mindig ide szoktam jönni, ha valami bajom van.- mondta halálos
nyugodtsággal. Összeszedtem a gondolataim.- Most le kell tennem. Ha anyáék
hívnak találj ki valamit. Szia!- köszönt el.
-De… várj!
Még mindig nem tudom, hogy hol va…- nyögdécseltem a telefonba de már nem
hallotta mivel kinyomta. Ekkor Zayn lépett be az ajtón.
-Sziasztok!-
köszönt hatalmas vigyorral.- Mi ez a gyászos hangulat?- folytatta még mindig
vigyorogva. Majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Kris
eltűnt.- válaszolt helyettem Lily. Ekkor már neki is elment a jó kedve.
Kibújtam ölelő karjai közül és rohantam fel a szobámba. Előkaptam egy kisebb
táskát és beleszórtam néhány fontosabb cuccot. Megnéztem, hogy mikor megy a
legközelebbi gép Pestre és foglaltam jegyet. Szuper. Még van addig pár órám.
Majd kopogást
hallottam. Megláttam az ajtóban Zayn komor arcát. Ránézett a táskára és egyből
leesett neki hogy mi lesz most.
-Akkor
hazamész?- kérdezte szomorú hangon. Puszit leheltem a szájára és bólogattam.
Lefeküdt mellém az ágyra és szorosan magához ölelt. Vártuk hogy indulhassak
végre a reptérre.
*Lily szemszöge*
Lassan 22:00.
Stella gépe nemsokára indul. Búcsút vettünk tőle mind és indult is. Ahogy egyre
távolodott tőlünk Zayn szeméből könnyek kezdtek hullani. Megveregettem a hátát
és én csak mosolyogtam. Stellával állandóan csak búcsúzunk. Amikor azt hinnénk,
hogy minden rendben akkor kell az egyikünknek elutaznia. Visszaindultunk a kocsikhoz
közben a fiúkat elkapták a rajongók. Eleanor-ral félre álltunk, hogy
végezhessék a dolgukat. Hamar végeztek és indultunk is haza. Liam-el a szobája felvettük
az irányt. Megegyeztünk, hogy filmet nézünk. A Ted mellett döntöttünk.
Elkezdtük nézni ekkor megcsörrent a telefonom. „Danielle”.
-Szia, bocsi
most nem érek rá.- próbáltam magam kimenteni.
-Csak annyit akartam,
hogy holnap találkozhatnánk. Eljöhetnél Stell-el a próbámra.- mondta el végül,
hogy mit akar.
-Ez nem fog összejönni,
mert Stella hazament.- közben egy pillantást vetettem Liam arcára, ami már szinte
vörösödött az idegességtől.- Hossz, majd elmesélem.- és ezzel le is tettem.-
Bocsi szerelmem.- mondtam majd megöleltem, de ő hidegen arrébb lökött.
-Mindig Danielle-val
találkozol. Alig vagyunk együtt miatta.- mondta kiabálva.
-Holnap nem
is találkozom vele.- védtem magam.
-Aha.
Holnap.- duzzogott tovább.
-Nem hiszem el,
hogy e képes vagy besértődni.- mondtam ezzel már én is kiabálva. Erre már nem
válaszolt csak elgondolkozott.
Kirohantam a
szobából és rácsaptam az ajtót. Leültem a nappaliba és vártam, hogy utánam
jöjjön… de nem tette. Majd pár perccel később Niall-t vettem észre a konyhában
matatva. Nem volt kedvem se vele se mással beszélgetni. Elindultam egyedül a
sötét utcákon egyenesen vissza Eleanor-hoz.
*Stella
szemszöge*
Nem tudom mennyi lehetett az idő, amikor leszálltam a
gépről. Egyedül a repülőtéren a sok idegen között. Leültem egy padra és
körbenéztem. Mily meglepő sehol egy ismerős. Mire is számítottam? Keresni
kezdtem a telefonomba a nevek között. Bellát nem hívhatom, fel ő biztos lebuktatna,
hogy itthon vagyok. Lily öccsét sem hívhatom fel (Benjamint) mert a szüleim így
még hamarabb rájönnének. Kit hívjak fel? Nincs ötletem. Ekkor 2 személy is
eszembe jutott. Az egyik Torrie volt az osztálytársam. Jobban mondva a volt
osztálytársam. Ő ilyen későn nem venné fel a telefont, úgyhogy ez halott ötlet.
„Akkor… nem… őt nem akarom felhívni.”- gondoltam magamban. De már késő volt. Az
ujjam már a hívás gombot súrolta.
-Szia, Stella. Tudod te mennyi az idő?- szólt bele a
vonal másik végén az a bizonyos hang.
-Szia Thom. Nem, nem tudom.- vágtam vissza.
-Mindegy is. Mi történt?- tapintott a lényegre egyből.
Ezt utálom Thom-ban… mindig tudja hogy mi a bajom. Túl jól ismer.
-Hosszú lenne ezt telefonba. Figyelj, kérhetnék egy szívességet?- mondtam vékony hangon a számat harapdálva.
-Persze. Te bármit kérhetsz.- adta a választ.
-El tudnál értem jönni a reptérre?
-Persze. 15 perc és ott vagyok.
Erre a 15 percre kíváncsi leszek. Ő mindig elkésik. Thom
nagyon jó barátom… talán az egyik legjobb fiú barátom és Lily volt pasija. És
az is lehetséges, hogy régen nekem is tetszett. Na de ez már a múlt. Egy nagyon
régi történet, amit már lezártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése