2012. szeptember 16., vasárnap

40. Utazás, veszekedés, szívesség



sziasztok!!!.. sok várakozás után végre meghoztam az új részt... bár a 7 tetszik nem jött össze de remélem erre a részre összejön majd... tetszikeljetek és írjatok e-mailt----> niky.elias97@gmail.com  (kérdezhettek a bloggal és akármi mással kapcsolatban is)... puszii !! jó olvasást Directionerek !!! :P*
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

/10 perccel később/

Összeszedtem Eleanor-t a földről majd a kanapé felé vettük az irányt. Előkotortam a telefonom és kikerestem Kris számát. Rányomtam a hívás gombra. Kicsöng, kicsöng és végre felvette.

-Ezt még is, hogy gondoltad Kris? Hol a francba vagy?- kiabáltam a telefonba. Vártam a választ ér közben a hajamat tépkedtem. 

-Tudod te, hogy hol vagyok. Mindig ide szoktam jönni, ha valami bajom van.- mondta halálos nyugodtsággal. Összeszedtem a gondolataim.- Most le kell tennem. Ha anyáék hívnak találj ki valamit. Szia!- köszönt el.

-De… várj! Még mindig nem tudom, hogy hol va…- nyögdécseltem a telefonba de már nem hallotta mivel kinyomta. Ekkor Zayn lépett be az ajtón.

-Sziasztok!- köszönt hatalmas vigyorral.- Mi ez a gyászos hangulat?- folytatta még mindig vigyorogva. Majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Kris eltűnt.- válaszolt helyettem Lily. Ekkor már neki is elment a jó kedve. Kibújtam ölelő karjai közül és rohantam fel a szobámba. Előkaptam egy kisebb táskát és beleszórtam néhány fontosabb cuccot. Megnéztem, hogy mikor megy a legközelebbi gép Pestre és foglaltam jegyet. Szuper. Még van addig pár órám.

Majd kopogást hallottam. Megláttam az ajtóban Zayn komor arcát. Ránézett a táskára és egyből leesett neki hogy mi lesz most.

-Akkor hazamész?- kérdezte szomorú hangon. Puszit leheltem a szájára és bólogattam. Lefeküdt mellém az ágyra és szorosan magához ölelt. Vártuk hogy indulhassak végre a reptérre.


*Lily szemszöge*

Lassan 22:00. Stella gépe nemsokára indul. Búcsút vettünk tőle mind és indult is. Ahogy egyre távolodott tőlünk Zayn szeméből könnyek kezdtek hullani. Megveregettem a hátát és én csak mosolyogtam. Stellával állandóan csak búcsúzunk. Amikor azt hinnénk, hogy minden rendben akkor kell az egyikünknek elutaznia. Visszaindultunk a kocsikhoz közben a fiúkat elkapták a rajongók. Eleanor-ral félre álltunk, hogy végezhessék a dolgukat. Hamar végeztek és indultunk is haza. Liam-el a szobája felvettük az irányt. Megegyeztünk, hogy filmet nézünk. A Ted mellett döntöttünk. Elkezdtük nézni ekkor megcsörrent a telefonom. „Danielle”.

-Szia, bocsi most nem érek rá.- próbáltam magam kimenteni.

-Csak annyit akartam, hogy holnap találkozhatnánk. Eljöhetnél Stell-el a próbámra.- mondta el végül, hogy mit akar.

-Ez nem fog összejönni, mert Stella hazament.- közben egy pillantást vetettem Liam arcára, ami már szinte vörösödött az idegességtől.- Hossz, majd elmesélem.- és ezzel le is tettem.- Bocsi szerelmem.- mondtam majd megöleltem, de ő hidegen arrébb lökött.

-Mindig Danielle-val találkozol. Alig vagyunk együtt miatta.- mondta kiabálva.

-Holnap nem is találkozom vele.- védtem magam.

-Aha. Holnap.- duzzogott tovább.

-Nem hiszem el, hogy e képes vagy besértődni.- mondtam ezzel már én is kiabálva. Erre már nem válaszolt csak elgondolkozott.

Kirohantam a szobából és rácsaptam az ajtót. Leültem a nappaliba és vártam, hogy utánam jöjjön… de nem tette. Majd pár perccel később Niall-t vettem észre a konyhában matatva. Nem volt kedvem se vele se mással beszélgetni. Elindultam egyedül a sötét utcákon egyenesen vissza Eleanor-hoz.


*Stella szemszöge*

Nem tudom mennyi lehetett az idő, amikor leszálltam a gépről. Egyedül a repülőtéren a sok idegen között. Leültem egy padra és körbenéztem. Mily meglepő sehol egy ismerős. Mire is számítottam? Keresni kezdtem a telefonomba a nevek között. Bellát nem hívhatom, fel ő biztos lebuktatna, hogy itthon vagyok. Lily öccsét sem hívhatom fel (Benjamint) mert a szüleim így még hamarabb rájönnének. Kit hívjak fel? Nincs ötletem. Ekkor 2 személy is eszembe jutott. Az egyik Torrie volt az osztálytársam. Jobban mondva a volt osztálytársam. Ő ilyen későn nem venné fel a telefont, úgyhogy ez halott ötlet. „Akkor… nem… őt nem akarom felhívni.”- gondoltam magamban. De már késő volt. Az ujjam már a hívás gombot súrolta.

-Szia, Stella. Tudod te mennyi az idő?- szólt bele a vonal másik végén az a bizonyos hang.

-Szia Thom. Nem, nem tudom.- vágtam vissza.

-Mindegy is. Mi történt?- tapintott a lényegre egyből. Ezt utálom Thom-ban… mindig tudja hogy mi a bajom. Túl jól ismer.

-Hosszú lenne ezt telefonba. Figyelj, kérhetnék egy szívességet?- mondtam vékony hangon a számat harapdálva.

-Persze. Te bármit kérhetsz.- adta a választ.

-El tudnál értem jönni a reptérre?

-Persze. 15 perc és ott vagyok.

Erre a 15 percre kíváncsi leszek. Ő mindig elkésik. Thom nagyon jó barátom… talán az egyik legjobb fiú barátom és Lily volt pasija. És az is lehetséges, hogy régen nekem is tetszett. Na de ez már a múlt. Egy nagyon régi történet, amit már lezártam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése