sziasztok kedves olvasóim!! ... bár a 6 "tetszik"
nem jött össze de gondoltam felteszem az új részt... azért köszi hogy
tetszikeltek ha kevesen is, és köszi a komikat ... Jó olvasást ehhez a részhez
!! :)*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Stella
szemszöge*
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón.
Erre kipattantam a kényelmetlen ágyból és előkaptam valami ruhát. Készülődés
közben sok minden volt a fejembe. A gondolkozás közben az is eszembe jutott,
hogy hol lehet Kris. Gyorsan copfba kötöttem a hajam és kimentem a konyhába
ahol Thom éppen reggelizett.
-Jó reggelt!- köszönt hatalmas vigyorral az arcán.
-Neked is. Indulhatunk?- kérdeztem majd felkaptam a kocsi
kulcsot. Ő csak bólogatott.
Útbaigazítottam és indultunk is. 1 óra bolyongás után
végre oda is értünk. Az utat végig hülyültük ugyan úgy, mint régen. Kiszálaltam
a kocsiból és a ház felé vettem az irányt. Nem kopogtam csak bementem hisz
majdnem „otthon” vagyok. A nagymamám háza volt. Óvatos léptekkel haladtam
befelé egészen a nappaliig ahol megláttam Kristiant. Egészen otthon érzi magát
ő is úgy látom.
-Hát, szia!- köszöntem neki. Erre ő hátra kapta a fejét.
Eléggé meg is lepődött.
-Hogy találtál meg?- csodálkozott egyre jobban.
-Nem volt könnyű. Sokat gondolkoztam, hogy hova jöhettél,
de végül beugrott.- ültem le mellé a kanapéra.
-De ugye nem akarsz haza vinni?
-De, haza viszlek. De mi volt az, hogy a suli miatt
jöttél el?- néztem rá furcsán.
-Igazából nem a sulit akartam megúszni. Csak nem akarok
haza menni. De ne kérdezősködj, úgyse mondok el többet.- vágta be a durcát.
Kris kikapcsolta a tévét és összepakolta a cuccait.
Örülök hogy végre előkerült és nem tudta meg senki.
/1 órával később/
Már a házunk előtt álltunk. Kris elszomorodott.
Megveregettem a hátát és bementünk.
-Hahó. Megjöttünk!- ahogy ezt kimondtam anyu apu és Bella
rohantak is. Meg volt a nagy „üdv itthon”. Elkaptam Thom kezét és mentünk fel a
szobámba. Ledőltem az ágyamra.
-Meddig maradsz?- kérdezte.
-Pót érettségi után megyek vissza.- jelentettem ki.
-Akkor van pár napunk.- mosolygott.
-Nem. Most nem csinálom azt, mit érettségi előtt. Nem
járkálunk ki reggeltől estig, mert akkor megint csak nem fog sikerülni.-
szóltam rá mielőtt nagyon megörülne.
*Lily szemszöge*
Kisírt szemekkel ébredtem. Este sokat gondolkoztam. Talán
Eleanor-nak és Liam-nek igazuk van. Nem figyeltem eléggé Liam-re. De most
biztos nagyon haragszik rám és hallani se akar rólam. Kivergődtem az ágyból és
kinéztem az ablakon. Nagyon szomorú idő volt. Semmi kedvem nem volt a mai
naphoz. Se Liam se Stella és még Eleanor-ral is összevesztem.
Lesétáltam a konyhába. Semmi étvágyam nem volt. Csináltam
egy kakaót és elindultam vissza az emeletre. Bekopogtam El szobájába.
-Gyere!- hallottam bentről.
-Jó reggelt!- köszöntem neki.- Ne haragudj a tegnap este
miatt.- sajnálkoztam majd letettem az éjjeli szekrényére a bögrét.
-Semmi baj.- mondta mosolyogva majd megölelt.- Van egy
ötletem mitől lesz jobb kedved. Menjünk el vásárolni.
Nyomtam egy puszit az arcára és indultam készülődni. 1
óra alatt mindennel elkészültünk és indultunk az Oxford Street-re vásárolni.
Az utcán rengetegen voltak. Alig találtunk parkoló
helyet. Eleanor kedvenc boltja felé vettük az irányt. A boltban szétváltunk.
Keresni kezdtem az őszi ruhákat El pedig a cipők felé indult meg.
/Fél órával később/
Kijöttünk az üzletből a sok cuccal, amit vettünk majd
beültünk egy kávézóba.
-Látom már jobb kedved van.- kacsintott rám El.
-Még jobb kedvem lenne ha…- és itt a mondatot nem tudtam
befejezni mert a szavamba vágott.
-Szavad ne feledd! Ott van Liam!- billentette meg a
fejét.
Ekkor láttam, ahogy leül a szökőkút mellé. Én csak
csodáltam őt. Eleanor a lábamba rúgott. Majd felkeltem az asztaltól vettem egy
mély levegőt és elindultam arra felé. Lassan közeledtem. Mikor odaértem elé a
tekintetünk összeakadt. A szemében semmit nem láttam. Mintha lefagyott volna.
Semmi érzelmet nem láttam az arcán. Éppen megszólaltam volna mikor felállt és közel
húzott magához. Ekkor már mosolygott.
-Ne haragudj!- szólalt meg végül. Ezt követően egy
gyengéd csókot nyomott a számra.
