2012. november 2., péntek

42. Lesz ami lesz! :):


sziasztok kedves olvasóim!! ... bár a 6 "tetszik" nem jött össze de gondoltam felteszem az új részt... azért köszi hogy tetszikeltek ha kevesen is, és köszi a komikat ... Jó olvasást ehhez a részhez !! :)*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------



*Stella szemszöge*


Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón. Erre kipattantam a kényelmetlen ágyból és előkaptam valami ruhát. Készülődés közben sok minden volt a fejembe. A gondolkozás közben az is eszembe jutott, hogy hol lehet Kris. Gyorsan copfba kötöttem a hajam és kimentem a konyhába ahol Thom éppen reggelizett. 

-Jó reggelt!- köszönt hatalmas vigyorral az arcán.

-Neked is. Indulhatunk?- kérdeztem majd felkaptam a kocsi kulcsot. Ő csak bólogatott.

Útbaigazítottam és indultunk is. 1 óra bolyongás után végre oda is értünk. Az utat végig hülyültük ugyan úgy, mint régen. Kiszálaltam a kocsiból és a ház felé vettem az irányt. Nem kopogtam csak bementem hisz majdnem „otthon” vagyok. A nagymamám háza volt. Óvatos léptekkel haladtam befelé egészen a nappaliig ahol megláttam Kristiant. Egészen otthon érzi magát ő is úgy látom.

-Hát, szia!- köszöntem neki. Erre ő hátra kapta a fejét. Eléggé meg is lepődött.

-Hogy találtál meg?- csodálkozott egyre jobban.

-Nem volt könnyű. Sokat gondolkoztam, hogy hova jöhettél, de végül beugrott.- ültem le mellé a kanapéra.

-De ugye nem akarsz haza vinni?

-De, haza viszlek. De mi volt az, hogy a suli miatt jöttél el?- néztem rá furcsán.

-Igazából nem a sulit akartam megúszni. Csak nem akarok haza menni. De ne kérdezősködj, úgyse mondok el többet.- vágta be a durcát.

Kris kikapcsolta a tévét és összepakolta a cuccait. Örülök hogy végre előkerült és nem tudta meg senki.

/1 órával később/

Már a házunk előtt álltunk. Kris elszomorodott. Megveregettem a hátát és bementünk.

-Hahó. Megjöttünk!- ahogy ezt kimondtam anyu apu és Bella rohantak is. Meg volt a nagy „üdv itthon”. Elkaptam Thom kezét és mentünk fel a szobámba. Ledőltem az ágyamra.

-Meddig maradsz?- kérdezte.

-Pót érettségi után megyek vissza.- jelentettem ki.

-Akkor van pár napunk.- mosolygott.

-Nem. Most nem csinálom azt, mit érettségi előtt. Nem járkálunk ki reggeltől estig, mert akkor megint csak nem fog sikerülni.- szóltam rá mielőtt nagyon megörülne.


*Lily szemszöge*

Kisírt szemekkel ébredtem. Este sokat gondolkoztam. Talán Eleanor-nak és Liam-nek igazuk van. Nem figyeltem eléggé Liam-re. De most biztos nagyon haragszik rám és hallani se akar rólam. Kivergődtem az ágyból és kinéztem az ablakon. Nagyon szomorú idő volt. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz. Se Liam se Stella és még Eleanor-ral is összevesztem. 




Lesétáltam a konyhába. Semmi étvágyam nem volt. Csináltam egy kakaót és elindultam vissza az emeletre. Bekopogtam El szobájába.

-Gyere!- hallottam bentről.

-Jó reggelt!- köszöntem neki.- Ne haragudj a tegnap este miatt.- sajnálkoztam majd letettem az éjjeli szekrényére a bögrét.

-Semmi baj.- mondta mosolyogva majd megölelt.- Van egy ötletem mitől lesz jobb kedved. Menjünk el vásárolni.

Nyomtam egy puszit az arcára és indultam készülődni. 1 óra alatt mindennel elkészültünk és indultunk az Oxford Street-re vásárolni. 



Az utcán rengetegen voltak. Alig találtunk parkoló helyet. Eleanor kedvenc boltja felé vettük az irányt. A boltban szétváltunk. Keresni kezdtem az őszi ruhákat El pedig a cipők felé indult meg.

/Fél órával később/

Kijöttünk az üzletből a sok cuccal, amit vettünk majd beültünk egy kávézóba.

-Látom már jobb kedved van.- kacsintott rám El.

-Még jobb kedvem lenne ha…- és itt a mondatot nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.

-Szavad ne feledd! Ott van Liam!- billentette meg a fejét.

Ekkor láttam, ahogy leül a szökőkút mellé. Én csak csodáltam őt. Eleanor a lábamba rúgott. Majd felkeltem az asztaltól vettem egy mély levegőt és elindultam arra felé. Lassan közeledtem. Mikor odaértem elé a tekintetünk összeakadt. A szemében semmit nem láttam. Mintha lefagyott volna. Semmi érzelmet nem láttam az arcán. Éppen megszólaltam volna mikor felállt és közel húzott magához. Ekkor már mosolygott.

-Ne haragudj!- szólalt meg végül. Ezt követően egy gyengéd csókot nyomott a számra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése