Sziasztok!! tudom hogy sokat kellett várni erre a részre de
a suli miatt nem volt túl sok időm... megpróbálok gyakrabban írni ... remélem
nem haragszotok rám Directionerek!! 6 "tetszik" után jön a következő
rész... imádlak titeket Jó olvasást !!!! :*
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A beszélgetés után még vagy fél órát vártam. Körbenéztem de
Thom sehol. Majd pár perccel később észrevettem tőlem nem messze. Felkeltem a
hideg padról felkaptam a cuccom és indultam felé. Mikor már ő is észrevett egy
hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Szia.- köszöntem mosolyogva.- Már ideje volt, hogy ideérj.
És még én nem ismerem az órát.
-No, komment.- ezzel kivette a kezemből a csomagokat és indultunk
a kocsija felé.- Amúgy mi történt, hogy nem haza mész, hanem hozzám?
-Krisz eltűnt, és ha hazamegyek, egyedül akkor rájönnek.-
mondtam ismét kétségbeesett hangon. Ismét elgondolkoztam, hogy hova mehetett.
-Nem vigyáztál rá Londonba? Milyen nővér vagy?- mondta a
végét elnevetve.
-Hát ez nekem nagyon nem vicces!!!- mondtam szinte kiabálva
nedves szemmel. Éreztem, hogy pár könnycsepp hagyja el a szemem. Próbáltam úgy
letörölni, hogy ne lássa.
-Ne haragudj. Tudod, hogy nem úgy gondoltam Stell.- ahogy
ezt kimondta megállt a kocsival. Kinéztem az ablakon és itt vagyunk a háza
előtt. Kirontottam a kocsiból és a cuccaimmal együtt futottam az eresz alá.
Thom már nevetett.- Emlékszem régen mindig megáztatok Lily-vel… és néha velem
is.- Közeledett felém majd beengedett. Felrohantam a harmadik emeletre ahol a
lakása van.
*Eleanor
szemszöge*
/Ugyanekkor Londonban/
A házban egyedül voltam. Se Louis, se Stella és se Lily. Rég
voltam már teljesen egyedül ebben a házban. El is felejtettem milyen érzés. A
nappaliban ülve nézegettem a fényképalbumokat. A sok őrültség, amit Stellával
csináltunk még a legelső találkozásunkkor, és amiket most nyár eleje óta. És
idő közben Lily-t is megismertem. Néhány képnél kissé elérzékenyültem. Elég
késő volt már ezért elindultam felfelé a szobámba mikor zajt hallottam a terasz
felől. Félve indultam az ajtó felé. Lestem ki az ablakon, de semmit sem láttam.
Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Az ajtó előtt Lily-t találtam
aki a földre rogyva sírt.
-Mi történt?- segítettem fel majd besegítettem a házba. De
amint bementünk ismét csak a földre esett és egyre elkeseredettebben sírni
kezdett. Ekkor szipogva elmesélte a történteket. Azt hogy Liam nem örül annak,
hogy találkozgat Danielle-val. Ezen vesztek össze.- Nyugodj meg. Tudod, hogy
imádlak mindkettőtöket de Liam-nek valahol igaza van. Túl sokat vagy Dani-val.
Talán ezt a mondatot meg kellett volna gondolnom. Felkelt
mellőlem és felrohant az emeletre.
*Liam szemszöge*
Most hogy egyedül maradtam rájöttem, hogy mekkora marha
vagyok. Egy ilyen kis apróság miatt összeveszni Lily-vel. Ezt jóvá kell tennem.
A telefonom után nyúltam és kikerestem a számát. Nem vártam egy percet sem és
már hívtam is. Három kicsöngés után kinyomta. Szóval hallani sem akar rólam.
Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom nélküle elképzelni az életem.
