39. Erre nem számítottam

meghoztam az új részt... remélem tetszeni fog... sajnálom hogy ilyen sok idő után hoztam... a kövi rész 7 "tetszik" után hozom... Jó olvasást Directionerek!!!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Niall szemszöge* 

Harry bíztató szavaira lassan felálltam és a mellettünk lévő asztalhoz vettem az irányt. Mikor oda értem köszöntem és leültem Holly-val szemben. Egyből felismert és ahogy láttam örült is nekem.

*Harry szemszöge*

Fél füllel hallgatóztam, hogy miről beszélnek. A hallottak alapján nagyon örültek egymásnak. Jó volt látni, hogy végre Niall is boldog lehet. még egy fél óráig füleltem aztán meguntam. Eszembe jutott az ami Biancával történt. Pár könnycsepp szökött a szemembe. Megfogtam a kocsi kulcsot és elindultam haza. előtte még megveregettem Niall vállát és köszöntem Holly-nak. A kocsiban ülve elgondolkoztam. Félreálltam és előkaptam a telefonom. Kikerestem a nevét. Elkezdtem írni. Mikor befejeztem az üzenet írását megint csak elgondolkoztam. Végül arra jutottam, hogy nem küldöm el. Félredobtam a telefont és az irányt hazafelé vettem.

*Liam szemszöge*

Reggel elvégeztem a szokásos teendőimet majd felhívtam Lily-t. ezután lementem a srácokhoz a nappaliba. Csak Harry-t és Louis-t találtam ott.

-A többiek?- kérdeztem meglepődve majd körbenéztem a konyhában.

-Zayn Stellánál, Niall pedig az újdon sült barátnőével.- mondta Harry nevetve.

-Barátnője?- értetlenkedve néztem rájuk. ők csak bólogattak idétlenül. Hát jó.- Remélem nem felejtettétek el hogy 3 óra után…- nem fejeztem be a mondatot, mert félbe szakítottak.

-Igen tudjuk. 3óra után a tiéd a ház.- kacsintott rám Lou haverom. Megveregettem a hátát majd visszamentem a szobámba. Írtam a barátnőmnek hogy jöjjön át 3-ra és előkészítettem pár cuccot. Rengeteg dolgot kell még elintéznem, úgyhogy sietek.

*Stella szemszöge*

A telefonom csörgésére ébredtem. Egy SMS Zayn-től:

Jó reggelt hercegnőm!!! Találkoznom kellett a húgommal Doniya-val. Puszi kicsim. *Zayn

Ezt olvasva kipattantam az ágyból. Nagyon fáradt voltam még. Kómásan törölgetni kezdtem a szemeim. Lemásztam az emeletről és a konyhába mentem. Kris Lily és El épp reggeliztek. Lily a szokásosnál is jobb kedvű volt Kris pedig eléggé lehangolt.

-Jó reggelt!- mondtam majd leültem a konyha pulthoz.

-Reggelt!!- köszöntek egyszerre a lányok. Kris csak biccentett egyet és folytatta az evést. Ekkor már láttam, hogy valami nincs rendbe. Megreggeliztem én is majd elvégeztem a reggeli dolgaim. Miután mindennel kész voltam Lily jelent meg a szobám ajtajába.

-Hívott Danielle.- kezdett bele. Erre már felkaptam a fejem.- Találkozni akar… és szeretné, ha te is jönnél.

-Én? Minek menjek?- lepődtem meg teljesen. Ő csak bólogatott és vigyorgott. Lassan bele mentem majd indultunk is a parkba ahol Dani már várt minket.

/Parkban/

Dani egy padon ülve várt minket. Odabaktattunk hozzá. Mind kettőnket megölelt és elkezdtünk beszélgetni. Egész rendes volt velem is pedig egész eddig nem bírtam őt. Nem szabad első látásra megítélni valakit. Még vagy 1 órán át beszélgettünk majd elindultunk Lily-vel haza.

-Úgye hogy túlélted ezt a találkozást?- nézett rám felvont szemöldökkel.

-Nem kell viccelődni. Amúgy egész jófej csaj.- válaszoltam mosolyogva. Kis séta után haza is értünk. A kapun belépve hallottuk Eleanor és Louis hangját. Beléptünk az ajtón és El épp a padlóra esett a sírástól. Lou próbálta vigasztalni, de mind hiába.

-Te jó ég. Mi történt?- kérdeztünk az LB-mmel egyszerre. Kérdőn néztem rájuk, de El nem bírt beszélni. Ekkor Louis a nappali felé vette az irányt és felkapott egy cetlit. Megállt előttem és a kezembe nyomta azt. Felismertem a kézírást. Lassan végig futottam a szövegen majd elgondolkoztam:

Szia, nővérkém! Nemsokára szeptember és kezdődik a suli. Nem akarok haza menni és tudtam, ha itt maradok, akkor úgy is haza küldtél volna. Ezért inkább elmentem. Szerintem Tudod is hogy hova. Kérlek ne szólj anyuéknak hogy hol vagyok. *.*

A végén már az én szememből is könnyek csordogáltak. Nem sejtettem, hogy hova is mehetett. Nem egyszer volt már ilyen hogy eltűnt, de ilyen dolog miatt még soha nem ment el. Meg kell találnom mielőtt anyu, rájönne.

-Stella! Nagyon sajnálom! Azt mondtad, hogy vigyázzak rá és én nem figyeltem rá eléggé.- siránkozott tovább El. Letérdeltem hozzá és megöleltem.

-Nem a te hibád hisz én vagyok a nővére.- simogattam El hátát közben azon gondolkoztam, hogy hol lehet. Ekkor megcsörrent a telefonom.  A kijelzőre néztem. Nem mertem felvenni ezért inkább félredobtam azt. Elmerültem gondolataimban, de még mindig nem ugrott be hogy hova mehetett.