13. LB-k újra együtt

bocsi hogy tegnap nem írtam új részt de nem voltam itthon és nem tudtam írni.... holnap is lehet hogy várni kell egy kicsit az új részre.... köszi szépen Directionerek :P  :))

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eljött ez a nap is. Ma érkezik Lily. Végre jön a felmentő sereg otthonról. De a fiúk még mindig túlerőbe vannak ellenünk. De hát így jártunk. 9 órakor keltem. Feltápászkodtam a kanapéról ahol elaludtunk és halkan felmentem a szobámba. Nem akartam felébreszteni El-t. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és elindultam a boltba reggeliért. Közbe Lily-től kaptam egy sms-t hogy „nemsokára felszáll a gép”. Egy közeli kisboltba mentem ahol nem voltak túl sokan. Hamar végeztem is. Elindultam hazafelé, de útközben találkoztam Louis-szal. Egy kávézóból jött ki egy haverjával. Odaköszöntem neki és az irányt a házunk felé vettem.

-Héé, Stella várj meg!- kiáltott utánam. Engedelmeskedtem és bevártam.- Indulsz haza? Elvigyelek?

-Hát jó lenne. Köszi.- adtam rövid választ.

Ezzel irányt változtattunk és a kocsijához mentünk. Égész úton beszélgettünk és hülyültünk. Megkérdezte, hogy miért készülődtünk annyira, a mai napra ezért beavattam.

-Remélem, bemutatod nekünk is.- fordult felém és felemelte a szemöldökét.

-Hát persze.- mosolyogtam.

Odaértünk a ház elé. Elköszöntem Lou-tól és kiszálltam a kocsiból. Olyan fél 11 körül lehetett. Bementem a konyhába kipakolni. Összedobtam valami kaját és szóltam El-nek. Kaja után gyorsan rendet raktunk a konyhában és indultunk ki a reptérre. Már a kocsiban ültünk mikor El megszólalt.

-Utoljára akkor voltam ilyen izgatott mikor érted mentem ki.- jelentette ki.

-Most miért izgulsz?- néztem rá mosolyogva.

-Nem tudom, csak kíváncsi vagyok az LB-dre.- vágott vissza.

Ennek a válasznak nagyon örültem. Még jobban megbizonyosodtam róla, hogy bírni fogják egymást. Úgy 10 percre vagyunk már csak a reptértől. Szinte mindenhol kifogtuk a piros lámpát. Az elején még csak nevettem rajta de utána már kicsit idegesítő volt. El-nek se volt valami jó poén.

/15 perccel később/

Sikeresen kiértünk a reptérre. Lily gépe nemsokára leszáll, úgyhogy nem késtünk el. Bemondták, hogy a Budapestről induló járat épp most szállt le. Rohantam a leszállópálya kijáratához. Eleanor-t útközben lehagytam valahol. Aztán megláttam Lily-t. Futottunk egymás felé, majd megöleltük egymást.

-Juj Stell. El se hiszem, hogy végre itt vagyok. Azt hittem már sose akar leszállni a gép.- kezdte szinte sikítva.

-Kicsit halkabban Lily, mindenki minket néz. Örülök hogy itt vagy.- csitítottam el és ismét megöleltem.

 -Tudod, min gondolkodtam el?- folytatta halkan. Tágra nyílt szemekkel figyeltem rá hogy mit akar mondani. Aztán bele is kezdett.- Nem tudok annyira angolul.

-Most kinek hazudsz? – néztem rá viccelődve, és meglöktem. Tudom, hogy nem az angol tudásáról híres de azért tud valamennyire. De ezen tudok segíteni.

Elkezdett érdeklődni a felől hogy ki a barátom. De mindent a maga idejében. Kiértünk a parkolóba. Ott megláttam El-t. Akkor tűnt fel megint, hogy nincs mellettem.

-Eleanor, ő itt a legjobb barátnőm Lily. Lily, ő itt Eleanor.- fordultam oda hozzájuk.

Megölelték egymást és beszálltunk a kocsiba. El-nek halkan odasúgtam hogy „csak egy kicsit tud angolul”. Erre ő csak kacsintott egyet. Már csak a fiúknak kell bemutatnom de, azt estére hagyom. Addig legalább angolozunk egyet. Odaértünk El házához. Kiszedtük a csomagokat, de Lily lefagyott. Úgy kellett betoloncolni a házba. Ott felmentünk a vendégszobába kipakolni. Eleanor addig csinált nekünk limonádét. Rengeteg mindent mesélt Lily. Elképesztő hogy mi minden nem történik egy hónap alatt otthon.