51. Boldogság után magány

Sziasztok!! Meghoztam az új részt. Köszönöm a lájkokat a részre, a kritikákat és a fejlécet. remélem elnyeri a tetszéseteket ez is. Sok lájkot a részre. Jó olvasást.!!

----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Stella szemszöge*           

Eltelt pár hét, ami egész jól telt. Rengeteget voltam Zaynel és sokat is dolgoztam. Ami nem is akkora baj. Az egyik reggel arra keltem, hogy Zayn szorosan magához ölel és megpuszil. Oldalra fordultam, hogy a szemébe nézhessek. Egy ideig csak bámultam a csodaszép szemeit.

-Jó reggelt szépségem- mondta vigyorogva.

-Neked is- feleltem én is.- Nem kéne felkelni?

-Még ráérünk- rántott vissza az ágyba.

-Nem nem érsz rá. Le fogod késni a gépet. El is felejtetted? Haza kell menned Bradfordba- emlékeztettem.

Nyavalygott még egy kicsit, de végül kirángattam az ágyból. Mikor megfordultam és a szekrénye felé vettem az irányt ekkor elkapta a derekam és visszadöntött az ágyra. Egy újabb csikiző roham kezdetét vette. Nem bírtam abbahagyni a nevetést. Hirtelen kopogás nélkül berontott Harry.

-Ne itt erőszakoljátok meg egymást- nevetett.

-Vicces vagy tesó- mondta Zayn aki leszállt rólam és lepacsizott Harryvel.

Hagytam Zayn készülődni. Mire kijött a fürdőből én már felöltöztem. Ránézett az órára és felkapta a bőröndjét majd kézen fogva lementünk a földszintre. Elbúcsúzott a többiektől majd kaptam egy puszit és indultunk a reptérre.

-Ne vigyelek ki titeket?- kérdezte Louis.

-Nem kell, köszi-, válaszoltam.

A reptérre érve elbúcsúztunk mi is. Nagy szívfájdalommal néztem végig, ahogy megy a repülőgép felé és a biztonságiak visszafogják a sikítozó Directionereket. Én is ilyen voltam régen? Hát igen. Directioner Family forever.

/Órákkal később/

Lilyvel és Eleanorral úgy döntöttünk, hogy csajos napot tartunk. Elmentünk vásárolni. Az összes butikot végigjártuk az Oxford Streeten. Ezek után a Starbucksban folytattuk. Mivel szép tavaszi idő volt ezért kiültünk a szabadba. Már amennyire szabadnak lehet nevezni a főút melletti utcát. Egy asztal mellett ülve csodáltuk a virágzó fákat.

*Lily szemszöge*

-Stell. Ne nézz oda!- suttogta Lily.

-Miért mi van ott?- miközben ezt kimondtam már oda is fordítottam a fejem. Bella volt az. És észrevett minket.

-Mondtam, hogy ne nézz oda. Melyik szót nem értetted?- szólalt meg kicsit keményebb hangon.

-Azt hogy „ne”- nevettem.- Na, mindegy. Én inkább megyek. Ugye kimentetek Bellánál?

-Igen, persze. Menj csak- kacsintott Eleanor.

Stell lassan elsétált. Az utca másik oldaláról még egyszer visszafordult. Intettünk neki hogy menjen már és eltűnt.

*Harry szemszöge*

A városban kocsikázva gondolkodtam. Bellával most akkor mennyire is komoly ez a kapcsolat? Nem tudtam eldönteni. Sokszor randiztunk és aludtunk is együtt. Ezek után őrült szerelmesnek kéne lennem, de nem ezt éreztem. Valami nem stimmel. Ekkor egy kis mellékutcából láttam, ahogy Stella fordul ki. Félreálltam a kocsival és dudáltam. Észrevett majd sietett az autó felé. Szokás szerint életveszélyesen kel át az úttesten. Becsapta az ajtót majd egy mosollyal üdvözölt.

-Mi a baj Harry? Min gondolkodsz ennyire?- kérdezte. Mintha teljesen belém látna. Túl jól ismer már.

-Bellán gondolkozok- elmeséltem neki az egészet erre már a szemét forgatta.

-Figyelj Hazza. Nem lenne szabad elmondanom, de muszáj. Bella csókolózott egy másik sráccal.

-Mi csoda? Mikor?- akadtam ki.

-Részeg volt és kizavartak minket a klubból. Akkor történt. Másnap, amikor kerestük akkor találtuk rá.- sütötte le a szemét.

-Köszi hogy elmondtad. Most egy kicsit egyedül akarok lenni. Nem haragszol?- kérdeztem. Ő csak rázta a fejét és kiszállt.

*Stella szemszöge*

Hazamentem. Lilyék még nem értek haza. De mégsem volt csend a házban. Louis és a tötöbbiek itt bandáztak.

-Hali. Hát ti? Eltévesztettétek a házszámot? – viccelődtem.

-Nem. Ma házimozizunk- jelentette ki Niall.

-Ne már. Teljesen elfelejtettem- haraptam a számba.

-Semmi baj. Kárpótolhatsz egy szendviccsel- kacsintott Niall.

-Értettem főnök- ezzel rohantam a konyhába.

Épp ekkor értek haza a lányok. Velük volt Bella és Holly is. Harry félrehívta Bellát. Ez nem jó jel. Előre féltem. Közben a feszültség mintha kézzel fogható lett volna. Egy tányérral a kezembe odaálltam Niall elé és letettem az asztalra a tányért.

-Tessék.

-Köszi.

-STELLA!- Ordította a nevem és „b” betűs személy.- Hogy mondhattad el Harrynek: Megígérted, hogy nem mondod el senkinek.

-Nem tartottam fernek hogy egy ilyen fontos dologról nem tud.

-Most boldog vagy? Mindent tönkretettél- kiabált tovább.

Éreztem, hogy mindenki minket bámul a szobában. Nem éreztem magam bűnösnek semmiért, de valahogy úgy éreztem a többiek most haragszanak rám. Bella mérgében a kezét emelte az arcom felé. Egyre gyorsabban közeledett keze arcom felé. Kezemmel eltaszítottam magamtól az övét ezzel kivédve a pofont.

-Mit képzelsz?- kiáltottam rá.

-Tönkretettél mindent- üvöltött sírva.

-Attól hogy meg akarsz pofozni nem fog Harry megbocsájtani- nyugtattam le.

-Stella. Most inkább vigasztalni kellene szegény Bellát- sajnálta meg Holly és megölelte. Majd Eleanor lépett oda hozzá és a hátát kezdte simogatni.

-Holly. Ne felejtsd el, hogy megérdemli. Mit művelt Harryvel- lettem még idegesebb. Azt hittem hogy ezt már nem lehet fokozni.

Louis megfogta a vállam mire én hátranéztem szelíd mosolyával találtam szembe magam. Szeméből azt olvastam ki, hogy ő nem hibáztat semmiért. Viszonoztam a mosolyt és elrohantam. Még világos volt. Rohantam, ahogy bírtam a könnyeim potyogtatva. Harry megérdemelte, hogy elmondjam neki. Tudnia kell róla. egy ilyen embert, mint Harry hogy lehet ilyen csúnyán megvezetni. Mikor már kellő képpen elfáradtam a futástól sétára váltottam. Egy öreg játszóteret pillantottam meg. leültem az egyik hintára és csak gondolkoztam. Ha itt lenne Zayn minden jobb lenne. Nem érezném maga ilyen egyedül.