53. Béke és kirándulás

Sziasztok!! Meghoztam az új részt!! Nem lett a legjobb, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a lájkokat és a hozzászólásokat!! Jó olvasást Directionerek!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Bűntudatom volt, hogy hagytam elmenni Stellát. Felkeltettem Elt hogy megbeszéljük ezt az egészet. A szobájába belépve láttam, ahogy az ágyon ülve laptopozik. Karikás szemei arról árulkodtak, hogy ő sem aludt valami sokat.

-Jó reggelt- köszönt.

-Neked is. Látom te sem aludtál sokat- vágtam rá egyből.

-Nem sokat. De ha azért jössz, hogy visszahívjuk Stellt akkor ne is kezdj bele. Ezt először Bellával kellett volna megbeszélnie és nem egyből Harryhez futni- mondta teljesen felháborodott hangon.

Megráztam a fejem. Sarkon fordultam és becsaptam magam mögött az ajtót. Én akkor is megkeresem Stellt és bocsánatot kérek tőle. Nem álltam mellette, mint legjobb barátnője. Rendbe szedtem magam majd hívtam egy taxit. A fiúkhoz igyekeztem. Út közben zenét hallgattam hogy gyorsabban teljen az idő.

Niall nyitott ajtót. Ahogy elnéztem nagyon sietnek. Liam is az ajtóhoz lépett. Adott egy puszit a számra majd meglepetten nézett rám.

-Hát te? Nem úgy volt, hogy csak délután találkozunk?

-De igen úgy volt, de most igazából Louishoz jöttem- mosolyogtam Liamre aki most még meglepettebben nézett, mint eddig.

-Itt vagyok- szólalt meg Lou is a fiúk mögött. – Mit szeretnél? Mondd gyorsan, mert sietünk- sürgetett. A hangjából tisztán ki lehetett venni, hogy haragszik rám.

-Hol van Stella? Szeretnék vele beszélni- válaszoltam hadarva.

-Ő nem biztos, hogy szeretne veled beszélgetni.

-Oké. Igazad van de…- ekkor rájöttem, hogy úgyse fogja megmondani.

-Miért akarsz vele beszélni Kicsim?- kérdezte Liam.

-Mert szeretnék tőle bocsánatot kérni- erre a mondatomra Liam és Niall érdekesen néztek. Lounak megcsillant a szeme és közbe már Harry is idefigyelt. – Ne nézzetek így rám!-

Elmagyaráztam a fiúknak, hogy Stell csak jót akart és a helyében ők is ezt tették volna. Jót akart Harrynek. Ahogy néztem elgondolkoztak azon, amit mondtam. Nem jártattam tovább a szám inkább elköszöntem tőlük és elindultam Stella munkahelyére.

/1 órával később/

Körbenéztem a kávézóba és Stella sehol. Odamentem a pulthoz hogy megkérdezzek valakit. Egy Barna hajú alacsony lány állt ott.

-Szia. Bocsi meg tudnád mondani Stella mikor ér be?- kérdeztem barátságosan.

-Szia. Mindjárt vége az ebédszünetének- válaszolt. Megfordultam és leültem az egyik asztalhoz. Úgy 10 percet várhattam mire Stell belépett. Én egyből odarohantam hozzá.

-Hát te mit keresel itt?- mondta hideg hangon.

-Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy hagytunk elmenni. Csak jót akartál és valószínű, hogy mi is ezt tettük volna, mivel jót akarunk Harrynek- hadartam.

-Jó oké semmi baj.

-Akkor visszajössz hozzánk?- kérdeztem izgatottan.

-Nem. Figyelj! Megbocsátottam, de nem hiszem, hogy Eleanor örülne nekem- szomorodott el.

*Eleanor szemszöge*

/1 héttel később/

Lilyvel egyre kevesebbet beszéltem. Louisről pedig semmit nem hallottam. Mindketten mérgesek rám. Lehet, hogy el kéne gondolkoznom ezen a Stell dolgon. Rá akkor is számíthattam, amikor másra nem. Nem csak akkor mikor nálam lakott, hanem már előtte is. És most mégis Bella mellett állok? Csengettek. Lily az ajtóhoz sietett.

-Itt a kis védenced- kiabált az ajtótól Lily.

-Szia, El-köszönt Bella. Kitárta karját, hogy öleléssel üdvözöljön, de eltoltam magamtól. – Mi a baj?

-Te vagy a baj- vágtam rá majd becsaptam az ajtót.

-Na mivan csak nem kidobtad?- kérdezte Lily.

-De.

Egy hatalmas sikítás és Lily a nyakamba borult. Elkezdett ugrándozni és kiabálni. Kicsit hülyének néztem, de nem baj, mert mi így szeretjük.

-Ez most akkor azt jelenti, hogy Stellel kibékültök?- csillant meg a szeme.

-Remélem.

*Stella szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem. Kómásan kimásztam az ágyból majd az ajtóhoz bicegtem. Zayn és louis állt ott.

-Jó reggelt! Van kedved eljönni velünk kirándulni? – kérdezték tök egyszerre.

-Mikor?

-Most!!

Csak bólogattam és gyorsan elkészültem. Közben hallottam, hogy sugdolóznak. Nem sokat értettem. De talán jobb is. 2 óra alatt egy nyugis kis erdőszélre értünk. ott állt már pár kocsi. és nem is akármilyen kocsi. Ez Harry, Niall és El kocsija volt. Kezdett rossz érzésem lenni. Kiszálltam a fiúk után. éreztem, hogy mindenki végig néz rajtam. Lily felé indultam, akivel félrevonultunk.

-Tök jó. Minden olyan, mint régen- ugrándozott.

-Nem Lily! Semmi sem olyan. Niall, Liam és Eleanor utálnak engem- mondtam kissé nehézkesen.

-De hogy is. De ha így is lenne. Zayn, Louis, Harry, Holly és én nem- nem válaszoltam erre csak megöleltem.

-Én, sem utállak- hallottam a hátam mögött. Megfordultam és legnagyobb örömömre Eleanor állt ott- Végig gondoltam és te vagy az egyik legjobb barátnőm. Nem fogok haragudni egy olyan dologért amivel csak segíteni akartál. –Ennek nagyon örültem. Megöleltük egymást.

-Hé! És én?- mondta Lily a háttérbe szorulva.

Mind megöleltük egymást. Úgy, mint régen. Most már kezdett helyre állni a rend.