52. Költözés

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem, elnyeri a tetszésetek és több lájkot hoztok rá össze, mint az előzőre! Jó olvasást Directionersek!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az elmúlt pár napban csakis Louisra számíthattam. Még Eleanorral is összevesztek emiatt. Eleanor most száz százalékig Bella mellett áll. És úgy néz ki, hogy Lily is megfeledkezett rólam. Reggel készülődtem a munkába. Már csak a telefonom hiányzott. A lépcső aljához érve megláttam Bellát, aki a konyha pultra borulva sír és körülötte El és Lily vigasztalják. Mind a hárman szúrós tekintettel mértek végig. Már engem is a sírás kerülgetett. Ki az ajtón egyenesen indultam a buszmegállóba.

-Már itt kiabálok utánad 10 perce- kapott el Louis hátulról.

-Bocsi, de zenét hallgattam- magyarázkodtam.

-Elvigyelek?

-Az jó lenne. Amúgy is jó lenne most valakivel beszélgetni- sütöttem le a fejem.

-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz húgi- nyomott egy puszit a homlokomra. Bólogattam.

-A többiek még csak szóba sem állnak velem. Tegnap találkoztam a fiúkkal a városban egyikőjük sem köszönt csak Harry.

-Harry örül neki, hogy elmondtad az igazat. A többiek meg majd megnyugszanak. Csak Harrynek akarnak jót.

A munkahelyre beérve az öltöző fele igyekeztem. Kimentem Lisshez aki pultra döntött fejjel nem tud mit kezdeni magával. Körbenéztem és hát igen. Elég kihalt a kávézó. Nem csoda hisz nagyon korán van. Leültem ahhoz az asztalhoz ahova Lou letelepedett.

-És akkor most mihez kezdesz?- nézett rám kis reménnyel a szemében.

-Elköltözök.

-Hova?- ugrott meg egyből.

-Nyugi, itt maradok a városban. Nem tudnám itt hagyni Zaynt- mondtam elcsukló hangon.

A munkaidő hamar letelt. Louis várt a parkolóban és indultunk Eleanorhoz. Az úton egyikünk sem szólt. Nem volt sok kedvem beszélgetni. Arcomat a tenyerembe temettem.

/Eleanornál/

Felrohantam az emeletre. Előkaptam a bőröndöm, és mint egy őrült úgy pakoltam bele. A fürdőből is elhoztam a cuccaim bezártam a táskáim és még egy utolsó pillantást vetettem a „szobámra”. Könnyeim letöröltem és lekapcsoltam a villanyt. Veszekedés fogadott, ahogy leértem.

-Miért segítesz neki? Majd megoldja. Nem kellett volna ezt tennie Bellával- kiabált Eleanor.

-Látom el is felejtetted, hogy milyen jóban voltatok Stellel. Itt van Bella, aki csak megkeveri a dolgokat. De ha egyetértetek ezzel a lánnyal azok után amit Harryvel tett, akkor csak gratulálni tudok- vágott vissza Louis. Ilyen hangon még sosem hallottam beszélni. Kicsit meg is ijedtem tőle.

Kikapta a kezemből a csomagokat. Odamentem Eleanorhoz még utoljára. Nem szóltam semmit csak letettem a pultra a kulcsaim. Lilyre néztem, aki egy pillanatig úgy tűnt mintha bántaná a költözésem. A szemében halvány könnycseppeket fedeztem fel. Talán nem annyira halvány, mint ahogy képzeltem. Odaléptem hozzá és megöleltem.

-Jól vagyok- törölgette a szemét.

1 órás utazás után megérkeztünk a belvárosba. Ahol Lou talált nekem egy olcsóbb kis lakást. A belvárosban? Itt vannak a legdrágább lakások. Erre kíváncsi vagyok. A lakás tényleg kicsi volt. De amilyen kicsi olyan szép is. Kipakoltam pár cuccom majd az ágyra dőltem.

-Ne maradjak itt?

-Nem kell bátyó. Köszi, a segítséget, de most szeretnék egyedül lenni- válaszoltam.

-Rendben. De még egyszer vissza kell jönnöm, mert, van egy meglepetésem-, ahogy ezt kimondta már el is hagyta a lakást.

Nem érdekelt a meglepetés. Csak bámultam ki az ablakon. Szép volt a kilátás. Persze a belvárosban csak szép lehet a kilátás.

*Zayn szemszöge*

Végre újra Londonban. A reptéren kerestem tekintetemmel Louist mivel azt mondta, hogy kijön elém.

-Szia!- köszönt hirtelen az ellenkező irányból.

-Hali!

-Rengeteg minden történt, amíg nem voltál itt- mondta. Értetlenül néztem rá miközben beugrottam a kocsiban- Harry szakított Bellával, mert megtudta, hogy megcsalta. Stell buktatta le Bellát és most mindenki haragszik Stellre kivéve én és Harry. Ma költözött el a csajoktól.

-MIVAN? Elmegyek pár napra és felfordul minden?

Első utunk haza vezetett ahol a srácok videojátékoztak. Lou felvitte a cuccaim.

-Stellára vagytok mérgesek, amikor nem tehet semmiről? Bella hazudott és meg csalta Harryt. Inkább őt kéne elítélni nem pedig azt, aki csak jót akart- nyilvánítottam ki enyhén a véleményem. Az idegtől majdnem felrobbantam. Nem gondolkodtam. Az asztal, ami mellettem volt egyik pillanatban még a helyén volt a következőben már a padlóra borulva feküdt.

Nem kellett volna ennyire felhúznom magam hisz a csajok azok, akik nem álltak mellette. De igazam volt. Az autóban még egy sort kiabáltam aztán kicsit nyugodtabb lettem. Rohantam fel az emeletre ahol Stell lakása van. Kopogtam párat aztán kinyílt az ajtó. Stella a nyakamba ugrott és úgy zokogott tovább. Kezembe fogtam arcát és letöröltem a könnyeit. Szemei teljesen ki voltak sírva. Az estét nála töltöttem. Magamhoz öleltem így próbáltam álomba ringatni.

-Minden rendbe jön… megígérem- suttogtam halkan a fülébe.