50. Keresés

sziasztok! itt az új rész… remélem tetszeni fog… lájkoljátok a részt hogy tudjam tetszett-e… jó olvasást Directionerek!!!!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap reggel 7 óra. A lányok még mindig nem kerültek elő. Borzasztóan aggódtam, de nem csak én. Zayn már teljesen kétségbe volt esve. Hiába próbáltunk nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Ahogy telik az idő én is egyre nyugtalanabb leszek, és fáradt. Este senki sem aludt. Talán azért sem mert hajnalban értünk haza.

-Most komolyan tök nyugodtan itt ülünk és várjuk, hogy hazajöjjenek?- nyugtalankodott Zayn egy üvegsörrel a kezében. Ez egy volt a sok közül, amit már elfogyasztott.

-Jó akkor majd Niall, Liam és én elindulunk keresni őket. Ha így megfelel?- szólalt meg hangját felemelve Louis.

-Én is menni akarok- méltatlankodott Zayn.

-Nem! Te szépen itt maradsz és kijózanodsz- szólalt meg Lily- Harry és mi is itthon maradunk veletek.

*Stella szemszöge*

Reggel egy idegen helyen ébredtem ahol még sosem jártam. Rettenetesen fájt a fejem. Fejemet fogva felültem és körbenéztem. Minden idegen. Hirtelen lépteket hallottam egy hosszú folyosó felől. Aztán ahogy kiért az a személy a világosba nagyon megörültem. Barna kócos haját kirázta a szeme elől így még jobban felismerhetővé vált.

-Melissa?- sikítottam fel a nevét. Ennyire még nem örültem egy munkatársamnak se. Soha.

-Jó reggelt! Hoztam neked teát. Idd, meg amíg meleg- nyújtotta át. Megfújtam és belekortyoltam. Tekintetünk összeakadt és bizonyára látta, hogy össze vagyok zavarodva.- Hajnalban épp hazafelé tartottam, amikor megláttalak titeket az utcán. Eléggé ki volt ütve az a lány, aki veled volt. Éppen próbáltad lábra segíteni és kivenni a kezéből a piás üveget. Mikor kiszálltam és mondtam, hogy gyertek el hozzám az a lány elkezdett kiabálni és elindult az ellenkező irányba.

-És most hol van? Amúgy ő az unokatesóm- fintorogtam hozzá.

-Szép kis rokonság- gúnyolódott majd megölelt.- Egy ideig te is mentél utána és próbáltad vissza cibálni a kocsimba. Utána hagytad, hogy menjen amerre lát és visszajöttél.

-Hagytam elmenni? Ezt most komolyan mondod?- erre csak bólogatott.

Gratulálok Stella Morgan. Ezt megint megcsináltad. Megittam a teát majd a telefonomat kezdtem keresni. Bekapcsoltam majd végig néztem az üzeneteket és a nem fogadott hívásokat. Úgy döntöttem nem hívok, fel senkit inkább elindulok hazafelé. Összeszedtem magam, feltápászkodtam és a bejárati ajtóhoz indultam ahol magamra kaptam a cipőm.

-Mész is?- nézett szomorúan Liss.

-Igen- válaszoltam egy enyhe mosoly társaságában.

-Várj csak. Elviszlek- kacsintott rám majd felvette a kabátját és indultunk a kocsijához a parkolóba.

/20 perccel később/

Eleanor házánál kiszálltam. Indultam befelé. Az ajtó zárva volt így elő kellett keresnem a kulcsom. Nehezen, de bejutottam ledobtam a táskám és leültem az földre és az ajtónak támasztottam a fejem.

*Lily szemszöge*

Próbáltam nyugtatni Harryt és Zaynt de mind hiába. Ekkor zajt hallottam a bejárat felől. Kisétáltam, hogy megnézzem. Elkerekedett a szemem.

-Stella!- kiáltottam egy hatalmasat. Felsegítettem a földről és megöleltük egymást.- Hol voltál?

-Majd bent elmesélem- válaszolt majd kibújt a karjaim közül.

Eleanor és Harry szorosan megölelte. Zayn is hasonlóképp tett, de mikor meg akarta csókolni Stell eltolta magától. Érezte rajta a pia szagot. Amit nem csak érezni de látni lehetett rajta. A nappaliban közbeültük és hallgattuk, hogy mi történt.

-Amikor kidobtak minket hívni akartunk egy taxit, de ilyen állapotba nem szívesen vitt volna el minket senki. Gyalog elindultunk. Bella tényleg nagyon készen volt- itt egy kis szünetet tartott. Olyan gyorsan beszélt, hogy a levegője is elfogyott.- Liss a munkatársam felajánlotta, hogy elmehetünk hozzá de Bella még bulizni akart. Nem mintha nem lett volna tök részeg. Kiabált velem egy sort egy ideig mentem utána hogy visszacibáljam a kocsiba, de sikertelenül. Hagytam elmenni. Így utólag belegondolna hülye, ötlet volt.

-Te hagytad elmenni? Normális vagy Stella?- förmedt rá Harry.

-Mondtam, hogy hülye ötlet volt. Mit vársz tőlem? Nem vagyok az anyja. Ha menni akar, had menjen- védte magát. Egyet értettem Stellel. Jól ismerem Bellát és nem az a fajta, akit vissza lehet tartani. Főleg ha piáról vagy cigiről van szó.

-Akkor is az unokatesód. Meg kellett volna állítanod- kiabált egyre hangosabban Harry.

-Harry, ne kiabálj velem. én mondtam neked hogy milyen. Nem hittél nekem. Most tessék. Keresd meg, ha annyira hiányzik. Csak kihasznál téged- egyre durvább dolgokkal válaszolt Stell. Majd felkelt és felment az emeletre.

Nem mentem utána inkább hagyom, hogy lenyugodjon. Ilyen állapotba még velem is kiabálna, de ez most érthető is.

-Lassan kezdek egyet érteni Stellel- szólt Eleanor is végre.

-Én eddig is hittem neki- mondta Zayn.

-Most meg hogy mész Harry?- ordított utána Eleanor.

-Szerinted? Megkeresem a barátnőmet- akadt ki teljesen.

-Ez megbolondult- néztem utána.

Eleanor elvitte Zaynt haza azzal, hogy pihenje ki a másnaposságot. Én pedig felmentem Stell után. A telefonját kereste. Legalább is nagyon úgy nézett ki.

-Alig vagy itthon fél órája és máris elhagytad a telefonod- kuncogtam.

-Vicces vagy Lily. Inkább segíts keresni- mosolygott szélesen.

-Ott van a táskád mellett.

-Ja. Tényleg- dugta ki a nyelvét.

-Komolyan nem érdekel, hogy mi van Bellával?- érdeklődtem.

-Nem tudom megakadályozni, hogy butaságot, csináljon. Ahogy mondtam: „nem vagyok az anyja”- ismételtem magam. –Gondoltam, hogyha ide jön abból csak a baj lesz. Főleg ha eljön velünk bulizni.

-És most hova készülsz?

-Hívom a fiúkat, hogy merre vannak és keresem velük Bellát- válaszolt szemét forgatva.

A srácok 20 perc alatt visszaértek El házához és indultunk velük együtt. Közbe hívogattuk hátha felveszi a telefonját. Délután 4 óra körül lehetett. Még mindig semmi. Aztán hirtelen egy sikátor előtt mentünk el. Ami így nappal nem is volt olyan ijesztő, mint éjjel. Láttam ott egy szőke Bellára hasonlító lányt. És tényleg ő volt az.

-Ott van!- kiáltottam. Louis beletaposott a fékbe. Teljesen nem tudott megállni és félre se tudott állni mivel a főutcán voltunk.

-Louis lassíts, kiszállok!- mondta erőteljesen Stella.

-Itt nem szállhatsz ki. Még a végén elütnek- aggódott Louis, de akkor már késő volt. Az ajtó kinyílt Stella pedig kiugrott. Becsapta maga után az ajtót és átszaladt a másik oldalra. Nézni is alig bírtam ahogy az autók között cikázik. Nem sokon múlott, hogy elüssék.

*Stella szemszöge*

Nyilván nem ez volt a legjobb ötlet, ami valaha eszembe jutott. Mikor átértem a másik oldalra visszanéztem. Louis tekintetével találtam szembe magam. Rázta a fejét, de úgy láttam örült, hogy nem esett bajom. 

Előre fordultam. Vettem egy mély lélegzetet és bementem a sikátorba. Ez a lány tényleg Bella volt. Egy sráccal csókolózott. Megkocogtattam a vállát.

-Oh. Szia-, köszönt zavarodottan.

-Mi a fenét művelsz? Menjünk haza!- akadtam ki teljesen.

-Miért minek látszik?- nevetett a sráccal együtt.

-Mindegy. Indulás!- emeltem fel a hangom.

-Lazíts, inkább folytassuk hármasban- szólalt meg a srác. Undorító. Erre csak ennyit lehetne mondani.

Erre már tényleg nem válaszoltam. Megragadtam Bella karját és húztam magam után. Na jó nem húztam ráncigáltam de ez már mellékes.

-Most meg hova mentek?- értetlenkedett a srác. Hátrafordultam, de nem láttam értelmét visszaszólni.

-Ne rángass már! Hova megyünk?- visítozott Bella.

A fejemet ráztam. Miért nem lehet normális az unokatesóm? Miért kell nekem még itt is rá figyelnem? Miért? A közeli parkoló felé indultam. Mintha azt mondta volna Louis, hogy oda parkol. Meg is láttam a nagy fekete kocsit és mellette Niallt és Liamet. Liam kinyitotta a hátsó ajtót nekünk. Mutattam Bellának, hogy szálljon be azonnal. Nem tudtam megszólalni. Ilyen mérges már régen voltam.

*Bella szemszöge*

Ilyen mérgesnek Stellát még sosem láttam. Mikor beszálltam a kocsiba Lily mérges pillantásokkal mért végig. A fiúk hasonlóképpen tettek. Lily és Liam kioktató szónoklatba kezdtek. Köpni, nyelni nem tudtam tőlük. Először a fiúk házához mentünk ahol Niall Liam és Lily kiszálltak. Így hárman maradtunk.

-Akkor most hova megyünk? Eleanorhoz?- kérdezte Louis.

-Nem. Vigyük vissza Bellát ahhoz a „szegény, szerencsétlen” családhoz ahol kost lakik- válaszolt Stell. A további út csendesen telt. Senki sem szólalt meg. 1 óra alatt oda értünk egy nagy emeletes panelházhoz. „Itt lakok én.”

-Kösz a fuvart bátyó- nevetett fel Stell.

-Nincs mit húgi- mosolygott Lou. –Megvárlak.

-Nem kell. Felmegyek Bellával. Van egy kis megbeszélni valónk- mondta, Ekkor már féltem.

-Jó napot. Stella Morgan vagyok. Bella unokatesója- köszönt a családnak, akiknél laktam. –Sajnálom, hogy nem tudtak Bella hollétéről. Velem volt – mentett ki. Meglepődve néztem rá.

-Üdvözlöm Stella. Mrs Ryan vagyok. Örülök, hogy találkoztunk- ezután behívtam Stellt a szobámba.

-Miért mentettél ki?

-Mondtam volna, hogy holt részegre ittad magad és eltűntél a nagyvárosba?- vágott vissza. Ráztam a fejem. Leült mellém az ágyra. –Mire volt ez jó? Harry halálra aggódta magát, ráadásul össze is vesztünk miattad. Liam, Louis és Niall egész nap fel alá járták a várost csak hogy megtaláljanak. És ha eljöttél volna velem Lisshez akkor nincs ez az egész. De neked makacskodnod kellett. És arról még nem is beszéltem, hogy csókolóztál egy vad idegen sráccal, akinek még a nevét sem tudod.

-De tudom… Greg- vágtam rám rá. –Vagy Martin- bizonytalanodtam el.

-Na látod.

-Jó oké igazad van. De nem kell rám vigyáznod. Azt csinálok, amit akarok.

-Tényleg? Akkor ezt majd említsd meg az anyádnak a telefonba. Vagy szólja én neki? Szívesen, csak egy szavadba kerül- lebegtette a szemem előtt a telefonját.

Ez után a kis beszélgetés után elment. Az ablakból néztem, ahogy beszáll a taxiba és elmegy. Nem éreztem akkora bűntudatot, mint kellett volna.