sziasztok!
itt az új rész… remélem tetszeni fog… lájkoljátok a részt hogy tudjam
tetszett-e… jó olvasást Directionerek!!!!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap reggel
7 óra. A lányok még mindig nem kerültek elő. Borzasztóan aggódtam, de nem csak
én. Zayn már teljesen kétségbe volt esve. Hiába próbáltunk nyugtatni, hogy
minden rendben lesz. Ahogy telik az idő én is egyre nyugtalanabb leszek, és
fáradt. Este senki sem aludt. Talán azért sem mert hajnalban értünk haza.
-Most
komolyan tök nyugodtan itt ülünk és várjuk, hogy hazajöjjenek?- nyugtalankodott
Zayn egy üvegsörrel a kezében. Ez egy volt a sok közül, amit már elfogyasztott.
-Jó akkor majd
Niall, Liam és én elindulunk keresni őket. Ha így megfelel?- szólalt meg
hangját felemelve Louis.
-Én is menni
akarok- méltatlankodott Zayn.
-Nem! Te
szépen itt maradsz és kijózanodsz- szólalt meg Lily- Harry és mi is itthon
maradunk veletek.
*Stella
szemszöge*
Reggel egy
idegen helyen ébredtem ahol még sosem jártam. Rettenetesen fájt a fejem.
Fejemet fogva felültem és körbenéztem. Minden idegen. Hirtelen lépteket
hallottam egy hosszú folyosó felől. Aztán ahogy kiért az a személy a világosba
nagyon megörültem. Barna kócos haját kirázta a szeme elől így még jobban
felismerhetővé vált.
-Melissa?-
sikítottam fel a nevét. Ennyire még nem örültem egy munkatársamnak se. Soha.
-Jó reggelt!
Hoztam neked teát. Idd, meg amíg meleg- nyújtotta át. Megfújtam és
belekortyoltam. Tekintetünk összeakadt és bizonyára látta, hogy össze vagyok
zavarodva.- Hajnalban épp hazafelé tartottam, amikor megláttalak titeket az
utcán. Eléggé ki volt ütve az a lány, aki veled volt. Éppen próbáltad lábra
segíteni és kivenni a kezéből a piás üveget. Mikor kiszálltam és mondtam, hogy
gyertek el hozzám az a lány elkezdett kiabálni és elindult az ellenkező
irányba.
-És most hol
van? Amúgy ő az unokatesóm- fintorogtam hozzá.
-Szép kis
rokonság- gúnyolódott majd megölelt.- Egy ideig te is mentél utána és próbáltad
vissza cibálni a kocsimba. Utána hagytad, hogy menjen amerre lát és
visszajöttél.
-Hagytam
elmenni? Ezt most komolyan mondod?- erre csak bólogatott.
Gratulálok
Stella Morgan. Ezt megint megcsináltad. Megittam a teát majd a telefonomat
kezdtem keresni. Bekapcsoltam majd végig néztem az üzeneteket és a nem fogadott
hívásokat. Úgy döntöttem nem hívok, fel senkit inkább elindulok hazafelé.
Összeszedtem magam, feltápászkodtam és a bejárati ajtóhoz indultam ahol magamra
kaptam a cipőm.
-Mész is?-
nézett szomorúan Liss.
-Igen-
válaszoltam egy enyhe mosoly társaságában.
-Várj csak.
Elviszlek- kacsintott rám majd felvette a kabátját és indultunk a kocsijához a
parkolóba.
/20 perccel
később/
Eleanor
házánál kiszálltam. Indultam befelé. Az ajtó zárva volt így elő kellett
keresnem a kulcsom. Nehezen, de bejutottam ledobtam a táskám és leültem az
földre és az ajtónak támasztottam a fejem.
*Lily szemszöge*
Próbáltam
nyugtatni Harryt és Zaynt de mind hiába. Ekkor zajt hallottam a bejárat felől.
Kisétáltam, hogy megnézzem. Elkerekedett a szemem.
-Stella!-
kiáltottam egy hatalmasat. Felsegítettem a földről és megöleltük egymást.- Hol
voltál?
-Majd bent
elmesélem- válaszolt majd kibújt a karjaim közül.
Eleanor és
Harry szorosan megölelte. Zayn is hasonlóképp tett, de mikor meg akarta
csókolni Stell eltolta magától. Érezte rajta a pia szagot. Amit nem csak érezni
de látni lehetett rajta. A nappaliban közbeültük és hallgattuk, hogy mi
történt.
-Amikor
kidobtak minket hívni akartunk egy taxit, de ilyen állapotba nem szívesen vitt
volna el minket senki. Gyalog elindultunk. Bella tényleg nagyon készen volt- itt
egy kis szünetet tartott. Olyan gyorsan beszélt, hogy a levegője is elfogyott.-
Liss a munkatársam felajánlotta, hogy elmehetünk hozzá de Bella még bulizni
akart. Nem mintha nem lett volna tök részeg. Kiabált velem egy sort egy ideig
mentem utána hogy visszacibáljam a kocsiba, de sikertelenül. Hagytam elmenni.
Így utólag belegondolna hülye, ötlet volt.
-Te hagytad
elmenni? Normális vagy Stella?- förmedt rá Harry.
-Mondtam,
hogy hülye ötlet volt. Mit vársz tőlem? Nem vagyok az anyja. Ha menni akar, had
menjen- védte magát. Egyet értettem Stellel. Jól ismerem Bellát és nem az a
fajta, akit vissza lehet tartani. Főleg ha piáról vagy cigiről van szó.
-Akkor is az
unokatesód. Meg kellett volna állítanod- kiabált egyre hangosabban Harry.
-Harry, ne
kiabálj velem. én mondtam neked hogy milyen. Nem hittél nekem. Most tessék.
Keresd meg, ha annyira hiányzik. Csak kihasznál téged- egyre durvább dolgokkal
válaszolt Stell. Majd felkelt és felment az emeletre.
Nem mentem
utána inkább hagyom, hogy lenyugodjon. Ilyen állapotba még velem is kiabálna,
de ez most érthető is.
-Lassan
kezdek egyet érteni Stellel- szólt Eleanor is végre.
-Én eddig is
hittem neki- mondta Zayn.
-Most meg
hogy mész Harry?- ordított utána Eleanor.
-Szerinted?
Megkeresem a barátnőmet- akadt ki teljesen.
-Ez
megbolondult- néztem utána.
Eleanor
elvitte Zaynt haza azzal, hogy pihenje ki a másnaposságot. Én pedig felmentem Stell
után. A telefonját kereste. Legalább is nagyon úgy nézett ki.
-Alig vagy
itthon fél órája és máris elhagytad a telefonod- kuncogtam.
-Vicces vagy
Lily. Inkább segíts keresni- mosolygott szélesen.
-Ott van a
táskád mellett.
-Ja. Tényleg-
dugta ki a nyelvét.
-Komolyan nem
érdekel, hogy mi van Bellával?- érdeklődtem.
-Nem tudom
megakadályozni, hogy butaságot, csináljon. Ahogy mondtam: „nem vagyok az anyja”-
ismételtem magam. –Gondoltam, hogyha ide jön abból csak a baj lesz. Főleg ha
eljön velünk bulizni.
-És most hova
készülsz?
-Hívom a fiúkat,
hogy merre vannak és keresem velük Bellát- válaszolt szemét forgatva.
A srácok 20
perc alatt visszaértek El házához és indultunk velük együtt. Közbe hívogattuk
hátha felveszi a telefonját. Délután 4 óra körül lehetett. Még mindig semmi.
Aztán hirtelen egy sikátor előtt mentünk el. Ami így nappal nem is volt olyan ijesztő,
mint éjjel. Láttam ott egy szőke Bellára hasonlító lányt. És tényleg ő volt az.
-Ott van!-
kiáltottam. Louis beletaposott a fékbe. Teljesen nem tudott megállni és félre
se tudott állni mivel a főutcán voltunk.
-Louis
lassíts, kiszállok!- mondta erőteljesen Stella.
-Itt nem
szállhatsz ki. Még a végén elütnek- aggódott Louis, de akkor már késő volt. Az
ajtó kinyílt Stella pedig kiugrott. Becsapta maga után az ajtót és átszaladt a
másik oldalra. Nézni is alig bírtam ahogy az autók között cikázik. Nem sokon
múlott, hogy elüssék.
*Stella
szemszöge*
Nyilván nem
ez volt a legjobb ötlet, ami valaha eszembe jutott. Mikor átértem a másik oldalra
visszanéztem. Louis tekintetével találtam szembe magam. Rázta a fejét, de úgy
láttam örült, hogy nem esett bajom.
Előre fordultam. Vettem egy mély lélegzetet
és bementem a sikátorba. Ez a lány tényleg Bella volt. Egy sráccal csókolózott.
Megkocogtattam a vállát.
-Oh. Szia-,
köszönt zavarodottan.
-Mi a fenét
művelsz? Menjünk haza!- akadtam ki teljesen.
-Miért minek
látszik?- nevetett a sráccal együtt.
-Mindegy.
Indulás!- emeltem fel a hangom.
-Lazíts,
inkább folytassuk hármasban- szólalt meg a srác. Undorító. Erre csak ennyit
lehetne mondani.
Erre már
tényleg nem válaszoltam. Megragadtam Bella karját és húztam magam után. Na jó
nem húztam ráncigáltam de ez már mellékes.
-Most meg
hova mentek?- értetlenkedett a srác. Hátrafordultam, de nem láttam értelmét
visszaszólni.
-Ne rángass
már! Hova megyünk?- visítozott Bella.
A fejemet
ráztam. Miért nem lehet normális az unokatesóm? Miért kell nekem még itt is rá
figyelnem? Miért? A közeli parkoló felé indultam. Mintha azt mondta volna Louis,
hogy oda parkol. Meg is láttam a nagy fekete kocsit és mellette Niallt és
Liamet. Liam kinyitotta a hátsó ajtót nekünk. Mutattam Bellának, hogy szálljon
be azonnal. Nem tudtam megszólalni. Ilyen mérges már régen voltam.
*Bella
szemszöge*
Ilyen
mérgesnek Stellát még sosem láttam. Mikor beszálltam a kocsiba Lily mérges
pillantásokkal mért végig. A fiúk hasonlóképpen tettek. Lily és Liam kioktató
szónoklatba kezdtek. Köpni, nyelni nem tudtam tőlük. Először a fiúk házához
mentünk ahol Niall Liam és Lily kiszálltak. Így hárman maradtunk.
-Akkor most
hova megyünk? Eleanorhoz?- kérdezte Louis.
-Nem. Vigyük
vissza Bellát ahhoz a „szegény, szerencsétlen” családhoz ahol kost lakik- válaszolt
Stell. A további út csendesen telt. Senki sem szólalt meg. 1 óra alatt oda
értünk egy nagy emeletes panelházhoz. „Itt lakok én.”
-Kösz a
fuvart bátyó- nevetett fel Stell.
-Nincs mit
húgi- mosolygott Lou. –Megvárlak.
-Nem kell.
Felmegyek Bellával. Van egy kis megbeszélni valónk- mondta, Ekkor már féltem.
-Jó napot.
Stella Morgan vagyok. Bella unokatesója- köszönt a családnak, akiknél laktam. –Sajnálom,
hogy nem tudtak Bella hollétéről. Velem volt – mentett ki. Meglepődve néztem
rá.
-Üdvözlöm
Stella. Mrs Ryan vagyok. Örülök, hogy találkoztunk- ezután behívtam Stellt a
szobámba.
-Miért
mentettél ki?
-Mondtam volna,
hogy holt részegre ittad magad és eltűntél a nagyvárosba?- vágott vissza.
Ráztam a fejem. Leült mellém az ágyra. –Mire volt ez jó? Harry halálra aggódta
magát, ráadásul össze is vesztünk miattad. Liam, Louis és Niall egész nap fel
alá járták a várost csak hogy megtaláljanak. És ha eljöttél volna velem Lisshez
akkor nincs ez az egész. De neked makacskodnod kellett. És arról még nem is beszéltem,
hogy csókolóztál egy vad idegen sráccal, akinek még a nevét sem tudod.
-De tudom…
Greg- vágtam rám rá. –Vagy Martin- bizonytalanodtam el.
-Na látod.
-Jó oké
igazad van. De nem kell rám vigyáznod. Azt csinálok, amit akarok.
-Tényleg?
Akkor ezt majd említsd meg az anyádnak a telefonba. Vagy szólja én neki?
Szívesen, csak egy szavadba kerül- lebegtette a szemem előtt a telefonját.
Ez után a kis
beszélgetés után elment. Az ablakból néztem, ahogy beszáll a taxiba és elmegy.
Nem éreztem akkora bűntudatot, mint kellett volna.