53. Béke és kirándulás

Sziasztok!! Meghoztam az új részt!! Nem lett a legjobb, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a lájkokat és a hozzászólásokat!! Jó olvasást Directionerek!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Bűntudatom volt, hogy hagytam elmenni Stellát. Felkeltettem Elt hogy megbeszéljük ezt az egészet. A szobájába belépve láttam, ahogy az ágyon ülve laptopozik. Karikás szemei arról árulkodtak, hogy ő sem aludt valami sokat.

-Jó reggelt- köszönt.

-Neked is. Látom te sem aludtál sokat- vágtam rá egyből.

-Nem sokat. De ha azért jössz, hogy visszahívjuk Stellt akkor ne is kezdj bele. Ezt először Bellával kellett volna megbeszélnie és nem egyből Harryhez futni- mondta teljesen felháborodott hangon.

Megráztam a fejem. Sarkon fordultam és becsaptam magam mögött az ajtót. Én akkor is megkeresem Stellt és bocsánatot kérek tőle. Nem álltam mellette, mint legjobb barátnője. Rendbe szedtem magam majd hívtam egy taxit. A fiúkhoz igyekeztem. Út közben zenét hallgattam hogy gyorsabban teljen az idő.

Niall nyitott ajtót. Ahogy elnéztem nagyon sietnek. Liam is az ajtóhoz lépett. Adott egy puszit a számra majd meglepetten nézett rám.

-Hát te? Nem úgy volt, hogy csak délután találkozunk?

-De igen úgy volt, de most igazából Louishoz jöttem- mosolyogtam Liamre aki most még meglepettebben nézett, mint eddig.

-Itt vagyok- szólalt meg Lou is a fiúk mögött. – Mit szeretnél? Mondd gyorsan, mert sietünk- sürgetett. A hangjából tisztán ki lehetett venni, hogy haragszik rám.

-Hol van Stella? Szeretnék vele beszélni- válaszoltam hadarva.

-Ő nem biztos, hogy szeretne veled beszélgetni.

-Oké. Igazad van de…- ekkor rájöttem, hogy úgyse fogja megmondani.

-Miért akarsz vele beszélni Kicsim?- kérdezte Liam.

-Mert szeretnék tőle bocsánatot kérni- erre a mondatomra Liam és Niall érdekesen néztek. Lounak megcsillant a szeme és közbe már Harry is idefigyelt. – Ne nézzetek így rám!-

Elmagyaráztam a fiúknak, hogy Stell csak jót akart és a helyében ők is ezt tették volna. Jót akart Harrynek. Ahogy néztem elgondolkoztak azon, amit mondtam. Nem jártattam tovább a szám inkább elköszöntem tőlük és elindultam Stella munkahelyére.

/1 órával később/

Körbenéztem a kávézóba és Stella sehol. Odamentem a pulthoz hogy megkérdezzek valakit. Egy Barna hajú alacsony lány állt ott.

-Szia. Bocsi meg tudnád mondani Stella mikor ér be?- kérdeztem barátságosan.

-Szia. Mindjárt vége az ebédszünetének- válaszolt. Megfordultam és leültem az egyik asztalhoz. Úgy 10 percet várhattam mire Stell belépett. Én egyből odarohantam hozzá.

-Hát te mit keresel itt?- mondta hideg hangon.

-Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy hagytunk elmenni. Csak jót akartál és valószínű, hogy mi is ezt tettük volna, mivel jót akarunk Harrynek- hadartam.

-Jó oké semmi baj.

-Akkor visszajössz hozzánk?- kérdeztem izgatottan.

-Nem. Figyelj! Megbocsátottam, de nem hiszem, hogy Eleanor örülne nekem- szomorodott el.

*Eleanor szemszöge*

/1 héttel később/

Lilyvel egyre kevesebbet beszéltem. Louisről pedig semmit nem hallottam. Mindketten mérgesek rám. Lehet, hogy el kéne gondolkoznom ezen a Stell dolgon. Rá akkor is számíthattam, amikor másra nem. Nem csak akkor mikor nálam lakott, hanem már előtte is. És most mégis Bella mellett állok? Csengettek. Lily az ajtóhoz sietett.

-Itt a kis védenced- kiabált az ajtótól Lily.

-Szia, El-köszönt Bella. Kitárta karját, hogy öleléssel üdvözöljön, de eltoltam magamtól. – Mi a baj?

-Te vagy a baj- vágtam rá majd becsaptam az ajtót.

-Na mivan csak nem kidobtad?- kérdezte Lily.

-De.

Egy hatalmas sikítás és Lily a nyakamba borult. Elkezdett ugrándozni és kiabálni. Kicsit hülyének néztem, de nem baj, mert mi így szeretjük.

-Ez most akkor azt jelenti, hogy Stellel kibékültök?- csillant meg a szeme.

-Remélem.

*Stella szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem. Kómásan kimásztam az ágyból majd az ajtóhoz bicegtem. Zayn és louis állt ott.

-Jó reggelt! Van kedved eljönni velünk kirándulni? – kérdezték tök egyszerre.

-Mikor?

-Most!!

Csak bólogattam és gyorsan elkészültem. Közben hallottam, hogy sugdolóznak. Nem sokat értettem. De talán jobb is. 2 óra alatt egy nyugis kis erdőszélre értünk. ott állt már pár kocsi. és nem is akármilyen kocsi. Ez Harry, Niall és El kocsija volt. Kezdett rossz érzésem lenni. Kiszálltam a fiúk után. éreztem, hogy mindenki végig néz rajtam. Lily felé indultam, akivel félrevonultunk.

-Tök jó. Minden olyan, mint régen- ugrándozott.

-Nem Lily! Semmi sem olyan. Niall, Liam és Eleanor utálnak engem- mondtam kissé nehézkesen.

-De hogy is. De ha így is lenne. Zayn, Louis, Harry, Holly és én nem- nem válaszoltam erre csak megöleltem.

-Én, sem utállak- hallottam a hátam mögött. Megfordultam és legnagyobb örömömre Eleanor állt ott- Végig gondoltam és te vagy az egyik legjobb barátnőm. Nem fogok haragudni egy olyan dologért amivel csak segíteni akartál. –Ennek nagyon örültem. Megöleltük egymást.

-Hé! És én?- mondta Lily a háttérbe szorulva.

Mind megöleltük egymást. Úgy, mint régen. Most már kezdett helyre állni a rend. 

52. Költözés

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem, elnyeri a tetszésetek és több lájkot hoztok rá össze, mint az előzőre! Jó olvasást Directionersek!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az elmúlt pár napban csakis Louisra számíthattam. Még Eleanorral is összevesztek emiatt. Eleanor most száz százalékig Bella mellett áll. És úgy néz ki, hogy Lily is megfeledkezett rólam. Reggel készülődtem a munkába. Már csak a telefonom hiányzott. A lépcső aljához érve megláttam Bellát, aki a konyha pultra borulva sír és körülötte El és Lily vigasztalják. Mind a hárman szúrós tekintettel mértek végig. Már engem is a sírás kerülgetett. Ki az ajtón egyenesen indultam a buszmegállóba.

-Már itt kiabálok utánad 10 perce- kapott el Louis hátulról.

-Bocsi, de zenét hallgattam- magyarázkodtam.

-Elvigyelek?

-Az jó lenne. Amúgy is jó lenne most valakivel beszélgetni- sütöttem le a fejem.

-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz húgi- nyomott egy puszit a homlokomra. Bólogattam.

-A többiek még csak szóba sem állnak velem. Tegnap találkoztam a fiúkkal a városban egyikőjük sem köszönt csak Harry.

-Harry örül neki, hogy elmondtad az igazat. A többiek meg majd megnyugszanak. Csak Harrynek akarnak jót.

A munkahelyre beérve az öltöző fele igyekeztem. Kimentem Lisshez aki pultra döntött fejjel nem tud mit kezdeni magával. Körbenéztem és hát igen. Elég kihalt a kávézó. Nem csoda hisz nagyon korán van. Leültem ahhoz az asztalhoz ahova Lou letelepedett.

-És akkor most mihez kezdesz?- nézett rám kis reménnyel a szemében.

-Elköltözök.

-Hova?- ugrott meg egyből.

-Nyugi, itt maradok a városban. Nem tudnám itt hagyni Zaynt- mondtam elcsukló hangon.

A munkaidő hamar letelt. Louis várt a parkolóban és indultunk Eleanorhoz. Az úton egyikünk sem szólt. Nem volt sok kedvem beszélgetni. Arcomat a tenyerembe temettem.

/Eleanornál/

Felrohantam az emeletre. Előkaptam a bőröndöm, és mint egy őrült úgy pakoltam bele. A fürdőből is elhoztam a cuccaim bezártam a táskáim és még egy utolsó pillantást vetettem a „szobámra”. Könnyeim letöröltem és lekapcsoltam a villanyt. Veszekedés fogadott, ahogy leértem.

-Miért segítesz neki? Majd megoldja. Nem kellett volna ezt tennie Bellával- kiabált Eleanor.

-Látom el is felejtetted, hogy milyen jóban voltatok Stellel. Itt van Bella, aki csak megkeveri a dolgokat. De ha egyetértetek ezzel a lánnyal azok után amit Harryvel tett, akkor csak gratulálni tudok- vágott vissza Louis. Ilyen hangon még sosem hallottam beszélni. Kicsit meg is ijedtem tőle.

Kikapta a kezemből a csomagokat. Odamentem Eleanorhoz még utoljára. Nem szóltam semmit csak letettem a pultra a kulcsaim. Lilyre néztem, aki egy pillanatig úgy tűnt mintha bántaná a költözésem. A szemében halvány könnycseppeket fedeztem fel. Talán nem annyira halvány, mint ahogy képzeltem. Odaléptem hozzá és megöleltem.

-Jól vagyok- törölgette a szemét.

1 órás utazás után megérkeztünk a belvárosba. Ahol Lou talált nekem egy olcsóbb kis lakást. A belvárosban? Itt vannak a legdrágább lakások. Erre kíváncsi vagyok. A lakás tényleg kicsi volt. De amilyen kicsi olyan szép is. Kipakoltam pár cuccom majd az ágyra dőltem.

-Ne maradjak itt?

-Nem kell bátyó. Köszi, a segítséget, de most szeretnék egyedül lenni- válaszoltam.

-Rendben. De még egyszer vissza kell jönnöm, mert, van egy meglepetésem-, ahogy ezt kimondta már el is hagyta a lakást.

Nem érdekelt a meglepetés. Csak bámultam ki az ablakon. Szép volt a kilátás. Persze a belvárosban csak szép lehet a kilátás.

*Zayn szemszöge*

Végre újra Londonban. A reptéren kerestem tekintetemmel Louist mivel azt mondta, hogy kijön elém.

-Szia!- köszönt hirtelen az ellenkező irányból.

-Hali!

-Rengeteg minden történt, amíg nem voltál itt- mondta. Értetlenül néztem rá miközben beugrottam a kocsiban- Harry szakított Bellával, mert megtudta, hogy megcsalta. Stell buktatta le Bellát és most mindenki haragszik Stellre kivéve én és Harry. Ma költözött el a csajoktól.

-MIVAN? Elmegyek pár napra és felfordul minden?

Első utunk haza vezetett ahol a srácok videojátékoztak. Lou felvitte a cuccaim.

-Stellára vagytok mérgesek, amikor nem tehet semmiről? Bella hazudott és meg csalta Harryt. Inkább őt kéne elítélni nem pedig azt, aki csak jót akart- nyilvánítottam ki enyhén a véleményem. Az idegtől majdnem felrobbantam. Nem gondolkodtam. Az asztal, ami mellettem volt egyik pillanatban még a helyén volt a következőben már a padlóra borulva feküdt.

Nem kellett volna ennyire felhúznom magam hisz a csajok azok, akik nem álltak mellette. De igazam volt. Az autóban még egy sort kiabáltam aztán kicsit nyugodtabb lettem. Rohantam fel az emeletre ahol Stell lakása van. Kopogtam párat aztán kinyílt az ajtó. Stella a nyakamba ugrott és úgy zokogott tovább. Kezembe fogtam arcát és letöröltem a könnyeit. Szemei teljesen ki voltak sírva. Az estét nála töltöttem. Magamhoz öleltem így próbáltam álomba ringatni.

-Minden rendbe jön… megígérem- suttogtam halkan a fülébe. 

51. Boldogság után magány

Sziasztok!! Meghoztam az új részt. Köszönöm a lájkokat a részre, a kritikákat és a fejlécet. remélem elnyeri a tetszéseteket ez is. Sok lájkot a részre. Jó olvasást.!!

----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Stella szemszöge*           

Eltelt pár hét, ami egész jól telt. Rengeteget voltam Zaynel és sokat is dolgoztam. Ami nem is akkora baj. Az egyik reggel arra keltem, hogy Zayn szorosan magához ölel és megpuszil. Oldalra fordultam, hogy a szemébe nézhessek. Egy ideig csak bámultam a csodaszép szemeit.

-Jó reggelt szépségem- mondta vigyorogva.

-Neked is- feleltem én is.- Nem kéne felkelni?

-Még ráérünk- rántott vissza az ágyba.

-Nem nem érsz rá. Le fogod késni a gépet. El is felejtetted? Haza kell menned Bradfordba- emlékeztettem.

Nyavalygott még egy kicsit, de végül kirángattam az ágyból. Mikor megfordultam és a szekrénye felé vettem az irányt ekkor elkapta a derekam és visszadöntött az ágyra. Egy újabb csikiző roham kezdetét vette. Nem bírtam abbahagyni a nevetést. Hirtelen kopogás nélkül berontott Harry.

-Ne itt erőszakoljátok meg egymást- nevetett.

-Vicces vagy tesó- mondta Zayn aki leszállt rólam és lepacsizott Harryvel.

Hagytam Zayn készülődni. Mire kijött a fürdőből én már felöltöztem. Ránézett az órára és felkapta a bőröndjét majd kézen fogva lementünk a földszintre. Elbúcsúzott a többiektől majd kaptam egy puszit és indultunk a reptérre.

-Ne vigyelek ki titeket?- kérdezte Louis.

-Nem kell, köszi-, válaszoltam.

A reptérre érve elbúcsúztunk mi is. Nagy szívfájdalommal néztem végig, ahogy megy a repülőgép felé és a biztonságiak visszafogják a sikítozó Directionereket. Én is ilyen voltam régen? Hát igen. Directioner Family forever.

/Órákkal később/

Lilyvel és Eleanorral úgy döntöttünk, hogy csajos napot tartunk. Elmentünk vásárolni. Az összes butikot végigjártuk az Oxford Streeten. Ezek után a Starbucksban folytattuk. Mivel szép tavaszi idő volt ezért kiültünk a szabadba. Már amennyire szabadnak lehet nevezni a főút melletti utcát. Egy asztal mellett ülve csodáltuk a virágzó fákat.

*Lily szemszöge*

-Stell. Ne nézz oda!- suttogta Lily.

-Miért mi van ott?- miközben ezt kimondtam már oda is fordítottam a fejem. Bella volt az. És észrevett minket.

-Mondtam, hogy ne nézz oda. Melyik szót nem értetted?- szólalt meg kicsit keményebb hangon.

-Azt hogy „ne”- nevettem.- Na, mindegy. Én inkább megyek. Ugye kimentetek Bellánál?

-Igen, persze. Menj csak- kacsintott Eleanor.

Stell lassan elsétált. Az utca másik oldaláról még egyszer visszafordult. Intettünk neki hogy menjen már és eltűnt.

*Harry szemszöge*

A városban kocsikázva gondolkodtam. Bellával most akkor mennyire is komoly ez a kapcsolat? Nem tudtam eldönteni. Sokszor randiztunk és aludtunk is együtt. Ezek után őrült szerelmesnek kéne lennem, de nem ezt éreztem. Valami nem stimmel. Ekkor egy kis mellékutcából láttam, ahogy Stella fordul ki. Félreálltam a kocsival és dudáltam. Észrevett majd sietett az autó felé. Szokás szerint életveszélyesen kel át az úttesten. Becsapta az ajtót majd egy mosollyal üdvözölt.

-Mi a baj Harry? Min gondolkodsz ennyire?- kérdezte. Mintha teljesen belém látna. Túl jól ismer már.

-Bellán gondolkozok- elmeséltem neki az egészet erre már a szemét forgatta.

-Figyelj Hazza. Nem lenne szabad elmondanom, de muszáj. Bella csókolózott egy másik sráccal.

-Mi csoda? Mikor?- akadtam ki.

-Részeg volt és kizavartak minket a klubból. Akkor történt. Másnap, amikor kerestük akkor találtuk rá.- sütötte le a szemét.

-Köszi hogy elmondtad. Most egy kicsit egyedül akarok lenni. Nem haragszol?- kérdeztem. Ő csak rázta a fejét és kiszállt.

*Stella szemszöge*

Hazamentem. Lilyék még nem értek haza. De mégsem volt csend a házban. Louis és a tötöbbiek itt bandáztak.

-Hali. Hát ti? Eltévesztettétek a házszámot? – viccelődtem.

-Nem. Ma házimozizunk- jelentette ki Niall.

-Ne már. Teljesen elfelejtettem- haraptam a számba.

-Semmi baj. Kárpótolhatsz egy szendviccsel- kacsintott Niall.

-Értettem főnök- ezzel rohantam a konyhába.

Épp ekkor értek haza a lányok. Velük volt Bella és Holly is. Harry félrehívta Bellát. Ez nem jó jel. Előre féltem. Közben a feszültség mintha kézzel fogható lett volna. Egy tányérral a kezembe odaálltam Niall elé és letettem az asztalra a tányért.

-Tessék.

-Köszi.

-STELLA!- Ordította a nevem és „b” betűs személy.- Hogy mondhattad el Harrynek: Megígérted, hogy nem mondod el senkinek.

-Nem tartottam fernek hogy egy ilyen fontos dologról nem tud.

-Most boldog vagy? Mindent tönkretettél- kiabált tovább.

Éreztem, hogy mindenki minket bámul a szobában. Nem éreztem magam bűnösnek semmiért, de valahogy úgy éreztem a többiek most haragszanak rám. Bella mérgében a kezét emelte az arcom felé. Egyre gyorsabban közeledett keze arcom felé. Kezemmel eltaszítottam magamtól az övét ezzel kivédve a pofont.

-Mit képzelsz?- kiáltottam rá.

-Tönkretettél mindent- üvöltött sírva.

-Attól hogy meg akarsz pofozni nem fog Harry megbocsájtani- nyugtattam le.

-Stella. Most inkább vigasztalni kellene szegény Bellát- sajnálta meg Holly és megölelte. Majd Eleanor lépett oda hozzá és a hátát kezdte simogatni.

-Holly. Ne felejtsd el, hogy megérdemli. Mit művelt Harryvel- lettem még idegesebb. Azt hittem hogy ezt már nem lehet fokozni.

Louis megfogta a vállam mire én hátranéztem szelíd mosolyával találtam szembe magam. Szeméből azt olvastam ki, hogy ő nem hibáztat semmiért. Viszonoztam a mosolyt és elrohantam. Még világos volt. Rohantam, ahogy bírtam a könnyeim potyogtatva. Harry megérdemelte, hogy elmondjam neki. Tudnia kell róla. egy ilyen embert, mint Harry hogy lehet ilyen csúnyán megvezetni. Mikor már kellő képpen elfáradtam a futástól sétára váltottam. Egy öreg játszóteret pillantottam meg. leültem az egyik hintára és csak gondolkoztam. Ha itt lenne Zayn minden jobb lenne. Nem érezném maga ilyen egyedül.