35. Hajrá Louis

Itt a kövi rész… már tegnap összejött a 6 „tetszik” de nem tudtam feltenni mert későn értem haza… remélem tetszeni fog… 6-7 „tetszik” után jön a kövi… remélem hamar összehozzátok… szavazzatok legyetek tagok és olvassátok a másik blogomat is … jó olvasást Directionerek !!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Stella szemszöge*

Reggel ajtó csapkodásra ébredtem. Kimásztam Zayn ölelő karjai közül egy puszit nyomtam az arcára és hagytam őt aludni. Lementem a konyhába ahol Niall-t és Harry-t találtam.

-Mi történt?- néztem rájuk értetlenül.

-Eleanor kicsit beszólt Louis-nak.- mondta Niall teli szájjal. Ahogy ezt kimondta le kellett ülnöm.

-Veszekedtek?- kérdeztem.

-Aha.- mondta Harry a hátamat simogatva. Felugrottam és indultam fel az emeletre. Louis szobájáig meg sem álltam. Bekopogtam.

-Boo Bear! Engedj be. Stella vagyok.- kiáltottam el magam.

-Gyere be húgi!- engedelmeskedtem és bementem. Megláttam Lou-t a sötét szobába ahogy az ágyon ül és egy képet szorongat magához. Leültem mellé.

-Miért veszekedtetek?- néztem rá kérdően. Felnézett rám majdnem könnyes szemmel. Láttam a szomorúságot a szemében.

-A rajongók miatt.- mondta szomorúan.- Mit mondott neked akkor amikor tegnap találkoztunk a rajongókkal?- kérdezte és várta a válaszom. Én csak a földet bámultam. Nem tudom hogy elmondjam-e. De muszáj lesz.

-Annyit mondott hogy… elege van abból hogy a rajongók mindig megzavarnak titeket. Ne haragudj de egyet értek vele.- ezután Louis arcára még jobban kiült a rosszkedv. Még sosem láttam ilyennek. Én is elszomorodtam. Ekkor közelebb ültem hozzá és megöleltem amit viszonzott is. Egy ideig még így voltunk aztán kimentem.

Közben már mindenki felébredt a házban és már mindenki tudta hogy mi történt. Aztán egy kis idő múlva Louis tűnt fel kötünk. Megfogta a kocsi kulcsát és kiviharzott az ajtón. Nemsokkal ezután Zayn is eltűnt mellőlem.

*Louis szemszöge*

A Stellával való beszélgetésem után még egy ideig szomorkodtam. Aztán összeszedtem magam. Átöltöztem és indultam lefelé a lépcsőn. Megfogtam a kocsi kulcsot és szó nélkül elmentem. Beszálltam a kocsiba és az irányt Eleanor háza felé vettem. Balszerencsémre kifogtam az összes piros lámpát a belvárosban.

*Zayn szemszöge*

Miután Lou elment én felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem. Mi van ha ugyan ez lesz velem meg Stellával? Ha a rajongók miatt fogunk majd veszekedni. És ha emiatt szakítana velem én abba bele se merek gondolni. Akkor nekem végem lenne. Az életemnek onnantól nincs értelme. Óvatos lépteket hallottam a folyosón. Egy kopogás után be is nyitott hozzám majd leült mellém és megölelt.

-Min gondolkozol édesem?- kérdezte Stell.

-Hát csak azon…- kezdtem el de a vége felé elakadtam. Majd nyeltem egyet és újra megpróbáltam.- Ha a rajongók miatt elveszítenélek abba belehalnék.- húztam magamhoz közel.

-Komolyan ezen gondolkodsz?- nézett rám felvont szemöldökkel.- Nem fogsz… ez egész biztos.- nyugtatott meg majd a végét egy gyengéd csókkal zárta.

Ekkor megnyugodtam. A csók után ledőltem az ágyra és magamra húztam Őt. Egy darabig így csodáltuk egymás szemét majd a mellkasomra döntötte fejét.

*Eleanor szemszöge*

Azóta hogy eljöttem a fiúktól eltelt pár óra. Én itthon ültem a tévé előtt. A laptop az ölembe és így twitter-eztem. Közben Kris is csatlakozott hozzám. Elkezdtünk beszélgetni. A kis beszélgetésünkből következően rájöttem hogy van hasonlóság közte és Stella között. Ugyan úgy kiállnak a barátok mellett. Kicsit átgondoltam Stell helyzetét ebben az ügyben. Nem áll egyikőnk pártján sem hisz mindkettőnk közel áll hozz. Pár könnycsepp folyt végig arcomon ahogy Louis-ra gondoltam. Szeretem Őt. Ez járt a fejemben jó sokáig. Átbattyogtam a konyhába és neki álltam mosogatni. Már napok óta nem mosogattunk. Kris is sokat segített ebben. Még mindig könnyezett a szemem. Nem bírtam visszatartani.

-Ne sírj!- mondta Kris majd letörölte a könnyeim. Ezután próbáltam mosolyogni egy kicsit.

Majd hirtelen eltűnt mellőlem. Nem is baj legalább kicsit egyedül lehetek. Aztán csengetést hallottam. Megindultam a bejárati ajtó irányába. Kinyitottam az ajtót és megláttam Őt az ajtóban. Vissza akartam csukni az ajtót, de még sem tettem meg. Szeretem Őt és nem tehetem ezt vele. Na meg aztán eszembe jutott az amit Stella szokott régebben mondogatni nekem: „Ne menekülj a probléma elől! Inkább old meg őket!”. És én most pontosan ezt fogom tenni.

-Ne haragudj rám a tegnapi viselkedésemért.- térdelt le előttem. Egy szót sem szóltam próbáltam elkerülni a tekintetét. De még ha akartam volna se tudtam volna. A szemében észre vettem pár könny cseppet. Ami az enyémben is megjelent.- Nagyon szeretlek. Meg tudsz nekem bocsájtani?