48. Újabb váratlan ismerős a semmiből

Sziasztok!! Nagyon rövid lett ez a rész de remélem azért tetszeni fog. Lécci lájkoljatok vagy komizzatok hogy tudjam hogy még mindig szeretitek a blogot. Köszi hogy még mindig olyan sokan olvassátok a blogot! :) Jó olvasást Directionerek!! ♥

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Még aludtam mikor Liam édes hangja a fülemhez ért. Nehezen, de kinyitottam szemeim és megláttam Őt miközben mosolyog rám. Kiment a szobámból én pedig addig elvégeztem a reggeli teendőim majd lerohantam az emeletről felkaptam a táskám és indulhattunk.

-Nem várjuk meg Stellát? Azt mondta, hogy elkísér ő is az első nap.- emlékeztetett Liam.

-Jó hogy mondod. – köszönés képp egy csókot nyomtam a szájára. Ezt vagy 5 percig csináltunk majd megzavartak minket.

-Khm! Tök aranyosak vagytok meg minden, de el fogunk késni.- el se hiszem, hogy ezt Stell mondta. Na, mindegy is. Ez annyira Louis-os volt. Mindig jókor időzít. xD

A kocsiban ülve egyre idegesebb lettem az első sulis nap miatt. Vajon milyenek lesznek az osztálytársak? A többi csere programos is ugyanabba az osztályba került-e mint én? És még hasonló kérdések kavarogtak bennem. Észre sem vettem, hogy közben Stella és Liam is beszéltek hozzám. Majd megállt az autó. Megérkeztünk. Adtam egy hosszú csókot Liam-nek és puszit Stell-nek és bementem. A tanár már az osztályban volt. Láttam két ismerős arcot is. Az egyik Bella volt (Stell unokatesója), a másik pedig Holly. Nem is tudtam, hogy ő ide jár. A tanár megkért, hogy mutatkozzunk be, ez viszonylag gyorsan meg is volt és leültetett minket. Hát persze hogy Holly mellett kaptam helyet. Na, mindegy.

*Zayn szemszöge*

-Szívem gyere már! El kell menni Lily-ért!- kiabált fel Stell.

-Miért nem Liam megy érte?- nyafogtam lefele jövet a lépcsőn.

-Mert nincs itthon.- jelentette ki. Elkaptam a derekát és elkezdtem puszilgatni a nyakát. -De most komolyan. Induljuk!- állított le és eltolt magától. Bólogattam egyet és felkaptam a kocsi kulcsot.

-Harry! Elmentünk.- szóltam be neki a nappaliba.

-Hova megy már mindenki?- kérdezte elszomorodva.

-Lily-ért. Gyere el te is.- mondta Stell. Bólintott és kikapcsolta a tévét. Kifelé menet Stellát csipkedtem Ő pedig engem. Mindig piszkáljuk egymást. Egyszer kicsit erősebben csípett meg ezzel jelezve, hogy hagyjam abba.

-Igen?- néztem rá felemelt szemöldökkel és megcsikiztem. Végre mind a hárman a kocsiba ültünk. Fél óra alatt odaértünk a sulihoz. Harry gyorsan kiszállt. Én csak kinyitottam az ajtót és néztem ki a fejemből közben a zenére koncentráltam, ami szólt a kocsiban.

*Stella szemszöge*

10 percet vártunk mire végre kijött a suliból. Jött mellette egy ismerős csaj. Mikor ideértek a nyakamba ugrott.

-Szia, Stella.- mondta Bella elég vidáman. Csak néztem. Nem tudtam, hogy ő is itt van. Valaki elfelejtett szólni. Bemutattam a fiúknak őt. Harry le sem tudta venni róla a szemét. Elég feltűnő volt. Na, jó nekem ennyi elég egy napra.

Visszamentünk a fiúk házába. Zayn megragadta a karom és a szobájáig meg sem állt. Leültem az ágyra ő pedig hátulról magához ölelt.

-Azóta meg se szólaltál, hogy elmentünk Lily-ért. Mi a baj kicsim?- adott egy puszit az arcomra.

-Semmi csak... Bella.

-Nem szereted az unokatesód?- nézett rám kicsit furcsán.

-Nem. Vagyis de csak…- már magam sem tudom, mit akarok mondani, vagy mit kéne mondanom.- Szóval Bella már kicsi korunk óta mindenben jobb akar lenni, mint én. Azt reméltem, hogy itt legalább nem kell elviselnem.

-Értem.- szorosabban ölelt magához.- Én majd segítek. Nem lehet olyan szörnyű.- mosolygott rám majd egy puszit, nyomot kipirosodott arcomra.

Ezekkel az apró dolgokkal teljesen el is felejtkeztem mindenről. Csak is Zayn-re koncentráltam. Az ágyon feküdve beszélgettünk és néztük egymást. Majd felvetette, hogy menjünk el sétálni. Nem nagyon tiltakoztam. Felhúzott az ágyról és megcsókolt.