itt a 11.rész .. olvassátok sokan remélem tetszik majd és komiztok is :*)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/Ezalatt Pesten/
*Lily szemszöge*
Majdnem 1 hónapja hogy
Stella elment Londonba. Úgy terveztük, hogy együtt megyünk ki. Amikor a
reptéren búcsúztam tőle, azon gondolkoztam vajon nem haragszik-e rám emiatt. Nem
mondtam neki, hogy miért nem tudok menni vele. De majd erre is sor kerül. Már
csak 5 nap és én is megyek utána. 5 nap és vége a nyári melónak. 5 nap és végre
nem kell elviselnem az idegesítő öcsémet. Stell sokat mesélt Londonról, és
arról hogy kinél lakik. Tátott szájjal hallgattam, amikor mesélte. Aztán jöttek
a hasonló kérdések:
*Honnan ismered? Hol
találkoztatok? Mióta vagytok ilyen jóba?
Talán ki is akasztottam a
sok kérdezősködéssel. De minden kérdésemre kaptam választ. Legutóbb amit írtam
neki:
*Ki a barátod?- erre ő csak
annyit írt, hogy:
*majd bemutatom, ha itt
leszel.
5 nap és megtudom ki is az a
titokzatos srác. Kíváncsivá tett. De most hogy ezen a sok mindenen
elgondolkodtam már nincs bennem annyi kérdés. Aztán eszembe jutott hogy mi az,
ami nagyon nem fog hiányozni. Teljesen egyértelmű, az öcsém. Idegesít a hülye
kérdéseivel, a vicceivel, azzal hogy hangosan hallgatja a zenét. Persze amit ő
hallgat az nem igazán nevezhető annak.
A gondolkozást és az
álmodozást a tesóm zavarta meg. Hallottam fél füllel hogy valakivel beszélget.
Nem értettem hogy miről és azt se tudtam, hogy kivel. Résnyire kinyitottam a
szobám ajtaját. Na ne. Stell unokatesója az, Bella. Ez meg mit keres itt? Hát
akkor egy kicsit hallgatózok. Nem szokásom ezt csinálni de Bellával szívesen
kivételt teszek. Stelláék családjából ő az egyetlen, akihez úgy állok hozzá,
hogy még a neve hallatán is rosszul vagyok. Aztán folytatták a beszélgetést.
-Ne csináld már! Hol van
Lily?- kérdezte eléggé könyörgő hangon.
-Nem tudom, de nem is nagyon
érdekel. Amúgy meg mit akarsz tőle?- a tesóm első mondatán ki akadtam. Ha én
így beszélnék róla, akkor egyből ki lenne akadva az egész familia. De nem baj.
Nálunk ilyen a testvéri szeretet.
-Az a lényeg hogy beszélnem
kell vele.- húzta tovább a dolgot.
-Ok. Ha nem mondod el, akkor
biztos nem is olyan fontos.- válaszolt gúnyos hangon.
-De!- kiabált rá a tesómra.
-Akkor kivele!- adta ki a
parancsot. Aztán Bella belekezdett.
-Hát szóval… az hogy ki
akarok menni Stellához.- folytatta el-el csukló hanggal.
-És erről akarsz vele
beszélni? Nem értem ehhez mi köze van Lily-nek.- értetlenkedett.
-Ő is megy ki nemsokára.-
ezt a szinte már kiabálva mondta. Erre már én is kijöttem a szobámból.
-Szia. Nem különösebben érdekel,
hogy hogy akarsz elmenni Stellhez. Majd megoldod, ahogy akarod de, én nem
segítek. És szerintem ő se örülne, ha segítenék.
Erre a mondatomra nem
számított. Sarkon fordult és elment. Visszamentem a szobámba és előkészítettem
a bőröndöt, amibe a cuccaimat pakolom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése